2015. január 13., kedd

Papa tortája

Á édesapjának nagyon közel esik egymáshoz a születésnapja és a névnapja, így gyakran egyszerre ünnepeljük meg. Az ünnepi ebédről Á édesanyja gondoskodott, de az édességet firtató kérdésemre azonnal megengedte, hogy magamra vállaljam az elkészítését. Már egyébként is szerettem volna valami finomat sütni, tehát belevágtam. Talán már említenem sem kell, hogy a jeles alkalomra való tekintettel komoly segítséget is kaptam. Ilyenkor aztán csak úgy észrevétlenül készülnek el a torták, a munka ég a kezünk alatt. Én pedig kitakaríthatom az egész konyhát, és a fürdőszobát, és az összes gyerekruhát, és néhány székhuzatot, ja és a gyerekeket is, miután a torta elkészült. De ennél finomabb torta nem létezik az egész világon, mert mindenki beleadta szívét-lelkét.






Hozzávalók (piskóta):
  • 200 g liszt
  • 150 g cukor
  • 1 cs sütőpor
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 300 ml joghurt
  • 3 ek kakaópor
  • 2 egész tojás
  • 150 g olvasztott vaj
Elkészítése:
  1. Előmelegítem a sütőt 175°C-ra
  2. A hozzávalókból géppel masszát keverek.
  3. Sütőpapírral kibélelt 24 cm-es tortaformában 35-40 percig sütöm.
Krém:
  • 500 g mascarpone
  • 3 nagy ek mogyorókrém
Elkészítése:
  1. Az alapanyagokat egyneművé keverem
Máz:
  • 100 g csokoládé min 60%-os
  • 50 g vaj
Elkészítése:
  1. A csokoládét a vajjal gőz fölött összeolvasztom
A torta összeállítása:
  1. A piskótát félbe vágom, majd visszateszem az egyik piskótalapot a kapcsos tortaformába.
  2. A piskóta tetejére halmozom a krém 3/4 részét, és rárakom a másik piskótafelet. 
  3. A mázat a torta tetejére öntöm, eloszlatom.
  4. Legalább 3 órán át pihentetem a hűtőszekrényben.
  5. Késsel vagy tortalapáttal elválasztom a  süteményt a formától, és kiveszem belőle.
  6. A torta oldalát megkenem a maradék krémmel.
  7. Bonbonnal díszítem (én a maradék krémből készítettem a tetejére bonbonokat)








2014. december 12., péntek

Luca baba

Végre sikerült egy jeles nap alkalmával időben elkészülnöm az alkalomra szánt finomsággal. A recept egy régebbi módosítása, így inkább kalács, mint kenyértészta, de az ízesítés továbbra is rozmaring. Ezzel a  formázással most próbálkoztam először. Gyermekkoromban az anyukám gyakran vett ilyen alakú péksüteményt, de eddig még soha nem próbáltam meg reprodukálni. Én lepődtem meg a legjobban, mikor elsőre sikerült. Mivel egy kedves barátunk velünk töltötte az este egy részét, ezért rögtön friss melegen meg is kóstoltuk a kalácskákat. Borozgatás, sörözgetés és egy jó beszélgetés mellé tökéletes.




Hozzávalók:

  • 600 g liszt
  • 300 ml tej
  • 70 ml víz
  • 2 tk só
  • 20 g élesztő
  • 1 csipet aszkorbinsav
  • 1 marék felaprított rozmaring levél
Elkészítése:
  1. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát dagasztok.
  2. Duplájára kelesztem
  3. Formázom
  4. Ismételten kelesztem, addig a sütőt előmelegítem 180°C-ra
  5. 15-20 perc alatt készre sütöm.











Ez itt H keze munkája.

2014. december 11., csütörtök

Rose kacsamell

Nemrégiben nagyon rövid idő alatt kellett ebédet készítenem Á-nak. Így tésztaétel szóba se jöhetett. Már este tudtam, hogy másnap nem lesz időm főzni, de valami frisset szerettem volna készíteni, ezért a vésztartalékból elővettem egy kacsamellet. Reggelre kiolvadt.  Első gondolatra komoly luxusnak tűnik a kacsamell ebédre, de kér felnőtt jóllakik 450g-ból bőségesen, ez pedig (ma vettem, ezért tudom) 1200 Ft-ból megoldható. A köret pedig szabadon választott. Nemrégiben egy új módszert találtam a kacsamell roséra sütésére. Ezt ki is próbáltam.







Hozzávalók két személyre:

  • 450 g kacsamell filé
  • só
  • bors


Elkészítése:

  1. A kacsamelleket hideg serpenyőben, bőrös felükkel lefelé erős lángon sütni kezdem.
  2. A húst bőven sózom, borsozom.
  3. Amikor a bőr szép barnára sült, megfordítom a filéket.
  4. Most is sózom, borsozom. 
  5. Ezen az oldalán, lejjebb veszem a lángot, és addig sütöm - 10 perc kb -, amíg a hús ujjal megnyomva, már nem teljesen puha.
  6. Leveszem a lángról, lefedem, és 5-6 percig pihentetem.
  7. Vékonyra szeletelve, sült zöldséggel, krumplipürével tálalom.











H azt mondta, mikor kóstolta, hogy kér még a májacskából.


2014. november 28., péntek

Magvas vajas buci

Á mostanában gyakran kéri, hogy a reggeli péksüteménybe tegyek magokat, mert ő azt tulajdonképp nagyon szereti, így a megszokott szegedi kifli helyett, annak átdolgozott, kiadása készült el.






Hozzávalók:
  • 600 g finomliszt
  • 35 g szezámmag
  • 35 g lenmag
  • 40 g napraforgómag
  • 40 g tökmag
  • 350 ml tej
  • 100 ml tejszín
  • 2 tk só
  • 1 tk cukor
  • 30 g élesztő
  • 100 g vaj
Elkészítése:
  1. A hozzávalókat dagasztógépbe adagolom, és lágy tésztát készíttetek. Természetesen kézzel is ki lehet dagasztani. Akkor a tálba adagolt hozzávalókat kézzel összedolgozom, és addig dagasztom, míg a tészta már nem ragad a kezemhez.
  2. Lefedve hagyom kelni 35-40 percig.
  3. Kiborítom a tálból, és 16 részre osztom.
  4. A darabokat kilapítom, és a 16 részre osztott vajból, mindegyikre teszek egyet.
  5. A kilapított tészta oldalát a vajra hajtogatom, majd hajtásonként megnyomva felgörgetem.
  6. A bucikat hagyom kelni 30 percig, addig a sütőt előmelegítem 180°C-ra
  7. Vízzel alaposan lespriccelem a megkelt bucikat, és a sütőbe teszem őket 15-20 percre.













Ha reggelire szeretném frissen elkészíteni, akkor este az 5. lépésig elkészítem, majd fóliával lefedve tepsin berakom őket a hűtőszekrénybe. Reggel Á felkel, bekapcsolja a sütőt, és így hideg sütőbe berakja a bucikkal megrakott tepsit. Így egy kicsit tovább tart a sütési idő, de a friss meleg házi péksütemény szerintem nem fokozható.

2014. november 27., csütörtök

Narancsos csokitorta

Z megrendelte a tortákat a születésnapja alkalmából. Először is a családdal közös ünneplésre dobostortát. Erre én - szégyen, de - nem vállalkoztam. Még a lapok és a csokoládékrém elkészítésébe bátra belevágtam volna, de az égetett cukor a tetején szerintem kicsit komolyabb gyakorlatot kíván. Különösen akkor, ha ez 6. születésnapra készül 17 meghívott vendég figyelő tekintetével. Még akkor is, ha csak a családról van szó. Így Zs mama és A papa vállalta a dobostorta megrendelését és leszállítását. Cserébe Zs mamával megegyeztem, hogy a Nők Lapja Advent aktuális számában látott narancsos csokoládétorta vezérfonalát követve, valami hasonlatosat fogok alkotni, mint ami a magazinban látható.



Hozzávalók (28 cm-es tortaformához):

  • 400 g liszt
  • 300 g nádcukor
  • 6 ek holland kakaópor
  • 2 cs sütőpor
  • 2 tk szódabikarbóna
  • 700 ml natur joghurt
  • 4 egész tojás
  • 300 g olvasztott vaj
Elkészítése:
  1. Előmelegítem a sütőt 175°C-ra
  2. A hozzávalókból konyhagép segítségével sűrű masszát készítek.
  3. A kész masszát kétfelé osztom, és sütőpapírral kibélelt tortaformákba öntöm.
  4. A massza eléggé sűrű, ezért párszor a pulthoz ütögetem a tortaformákat, hogy a teteje kisimuljon.
  5. 35-40 percig sütöm.
Töltelék:
  • 4 db narancs
  • 5 ek méz
  • Vagy ezek és kedv hiányában 300 ml marancslekvár
Elkészítése:
  1. A narancsok héját zöldséghámozóval levágom
  2. A narancsokat kifilézem
  3. A filéket és a héjat 10-15 percig összefőzöm, majd hozzáadom a mézet.
  4. Botmixerrel összeaprítom /én kivettem a héjak egy részét, mert nem szeretem, ha keserű/
Csokoládé krém /ganache/
  • 400 g étcsokoládé
  • 400 ml tejszín
  • méz
Elkészítése:
  1. A tejszínt felmelegítem majdnem forrásig
  2. Közben a csokoládét összetöröm.
  3. A csokidarabokra öntöm a tejszínt, és csomómentesre keverem.
  4. Ízlés szerint édesítem. 
  5. Hagyom hűlni.
Összeállítása:
  1. A piskótákat félbe vágom, így összesen 4 lapot kapok.
  2. Csatos tortaformába teszem az első lapom, majd megkenem a narancslekvárral
  3. Ráteszem a második lapot, és a tetejére öntöm a ganache felét
  4. Következik a harmadik lap, és a narancskelvár másik fele
  5. Végül az utolsó tortalap
  6. Most a megmaradt csokoládés krémet félre teszem, a tortát pedig hűtőbe teszem legalább kettő órára.
  7. Kiveszem a tortát a formából, megkenem a tetejét és az oldalát csokikrémmel. Ha a ganache nagyon megkeményedett, kicsit felmelegítem.
  8. Citrusokkal díszítem



Sajnos a tortáról nem készült túl sok fotó.

Nem olyan bonyolult, mint amilyen hosszú volt leírni.

2014. november 13., csütörtök

Facsiga

Mióta Z hetente két alkalommal jár úszni, egyszer pedig táncolni, igen komoly feladat lett a gyermek sport utáni éhhaláltól való megmentése. Nem vagyok nagy barátja a pékségek méregdrága, ellenben rengeteg ismeretlen anyaggal megtöltött péksüteményeinek - Z persze teljesen ellenkező véleményen van. Szóval kénytelen vagyok alkalmazkodni az elvárásokhoz. Igyekszem hasonlítani az idealizált termékekhez. Nem nagyon sikerül. A mai fahéja csiga így is sikert aratott. Z azt mondta "tökéletes".


Hozzávalók Limara után szabadon:
  • 700g finomliszt
  • 4 ek cukor
  • 1 tk só
  • 1 egész tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 300 ml langyos tej
  • 30 g élesztő
  • őrölt fahéj
  • lágy sötétbarna nádcukor (muscavado)
Elkészítése:
  1. A hozzávalókból lágy tésztát dagasztok, duplájára kelesztem
  2. A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtom.
  3. Alaposa megszórom fahéjas cukorral
  4. Felhengergetem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem a felszeletelt csigákat.
  5. A sütőt előmelegítem 180 °C-ra, A csigákat fél órát kelesztem.
  6. 30 perc alatt készre sütöm.





2014. november 12., szerda

Mentegetőzés...

Én jelentem készültem, csak az történt.... Szóval nagyon szerettem volna Márton napra egy új, és aktuális libás/kacsás bejegyzést feltenni. A majdnem rosera sütött mell el is készült, hozzá gömbcukkíni sajtmártással. Tudom, hogy nem szép dolog magunkat dicsérni, de fantasztikusan finomra is sikerült. Elő is vetten az áppárátot, bele is tettem a memóriakártyát, meg is örökítettem. Még a fények is igazán kedvezőnek bizonyultak, szépek lettek a fotók. Felfaltuk az ebédet. Nem maradt belőle egyetlen falat sem. 
Jött a délután, gondoltan megnézem a fotókat, kiválasztom a megfelelőeket, és kerekítek egy szép kis történetet, mert még a hangulat is megjött hozzá. Itt jött el a fordulat a történetben: A képeket nem tudom levarázsolni a memóriakártyáról. Csak és kizárólag a fényképezőgéppel tudom megtekinteni őket, semmilyen más módszert nem találtam mindez ideig, amivel át tudom varázsolni őket a számítógépemre. 
A bejegyzést, és a receptet persze így is közkinccsé tehetném, de lássuk be, hogy a mai világban egy gastroblog bejegyzés, amely egy étel elkészítését taglalja, és semmiféle saját illusztrációval nem rendelkezik; hát nem igazán számíthat figyelemre senki  részéről. Mindemellett én is szeretném, ha a későbbiekben, amikor esetleg nosztalgiázva visszakalandozok a blogban látnám, mit is készítettem. 
Szóval Így történt.