Krumplis gombóca

A korábban leírt Wellington akármennyire is szeretném, a gyermekeim számára nem elfogadható étel. Leginkább a "meg sem szeretném kóstolni" kategóriába tudják besorolni. Ezért nekik külön kellett azon a szombaton is ebédet készítenem. Szerencsére a tészta mindig jó ajánlat a számukra.

Ezt az ételt, legjobb tudomásom szerint, itt a Sárközben szokás készíteni. Én is Erzsók mamától és a saját nagyanyámtól tanultam Decsen.

Én már ritkán készítem annyira autentikusan, mint ők (azt hiszem soha nem jutott volna/jutna eszükbe kész tésztát használni).

Hozzávalók:

• 1 csomag (500 g) gnocchi
• 1 fej vöröshagyma / 1 csokor póréhagyma, a kényelmesebb
• 300 g tejföl
• 1 ek őröltpaprika
• 1 ek kacsazsír (természetesen bármilyen zsiradékkal helyettesíthető)
• só

Elkészítése:

1. A tésztát megfőzöm. Én ennél az ételnél kifejezetten szeretem, ha kicsit túl vab főzve, és kellemesen ragacsos.
2. A hagymát apróra vágom, és a kacsazsíron lassan puhára párolom.
3. Hozzáadom a tejfölt és a  paprikát. Összeforralom. 
4. A tejfölös mártásba belerakom a tésztagombóckákat (eredetileg krumplival készített gombóc, vagy nudlitészta, ezt váltom ki a gnocchival)
5. Ízlés szerint sózom.

Nem szokott maradni.

H készítette rakott krumpli

Úgy alakult a múlt hét, hogy kedden reggel H-nak elkezdett folyni az orra. Szerdán már otthon maradtunk, mert nem volt túl jó kedve a reggeli felkeléskor. Itt jegyzem meg, hogy tíz órára már semmi bágyadtság nem látszott rajta, ugyanolyan virgonc volt, mint bármelyik másik napon. Mondjuk az orra folytt rendesen, és ki is pirosodott pillanatok alatt. 

Tele lett az otthonunk használt papírzsebkendők tömkelegével. Mondjuk ez nálunk minden nátha alkalmával így történik. Nem tudom miért, de amikor én, mint szülő azt mondom, hogy az a szabály, hogy a használt zsebkendőt a szemétbe kell dobni, akkor ez abban a szent pillanatban végleges törlésre kerül a gyermek memóriájából amikor elhangzott. Ellenden, amikor a doktorbácsi azt mondja, hogy egy hétig nem mehet tornaórára, azt az utolsó pillanatig szigorúan be kell tartani. Nem tudok eligazodni a dolgok fontossági sorrendjén.

A lényeg, hogy itthon töltöttünk kettecskén három napot. Minden nap főzni kellett ebédre. Felajánlottam, hogy spagettit készítek. H első felindulásból igent mondott. Kivettem a fagyasztóból a húst, előkészítettem a hozzávalókat, amikor hozzám somfordált, és megkérdeztet: Anya, lehet rakott krumpli? Még időben voltunk, ezért aztán a husi ment vissza a fagyóba, a krumpli pedig beugrott a mosogatóba. Én csak előfőztem, és krumplit pucoltam, felszeletelhettem a szalámit, és kikeverhettem a tejfölt. Minden mást a mindjárt hat éves főszakács készített el, kiapadhatatlan lelkesedéssel. Kicsit kóstolgatott, kicsit mártogatott, szétválogatta a főtt tojás sárgáját a fehérjétől, majd gondosan eloszlatva rátette a krumpli tetejére, végül közölte, hogy elkészült a mű, mehet a sütőbe. Nagyon finom lett. Á is megnyalta utána mind a tíz ujját. Hiszen ha már mi itthon töltöttük a napot, és még főztünk is, akkor velünk költötte el mindhárom napon az ebédet. 

Csirke cacciatore

Néhány éve ez az étel a legnépszerűbbek között szerepelt. De úgy tűnik a konyhákban is megvannak az aktuális irányzatok, és új bejegyzések között szinte nem is lehet megtalálnia vadász módra készített csirkét, azaz cacciatoret. Ez egy egyszerű zöldséges csirkeragu. Azon típusú étel, amelyiket mindenki máshogyan készíti, nincs szigorúan lefektetett szabályzata az elkészítésének. Több receptet is elolvastam, az alapvető közös vonások, a csirke, hagyma, paradicsomlé és a végén a fekete olajbogyó. Én mondjuk el tudnám képzelni birkából vagy nyúlból is, de azok a gyermekeim körében kevésbé népszerű húsok. Tegnap azonban a lányok és a vendégeink körében is sikert aratott. Bár megkaptam azt a kérdést, hogy sima sültcsirkét rizzsel nem szoktam készíteni? Elárulom, hogy sima sültcsirke is szerepel az étlapunkon, de a rizzsel már nem állunk ilyen jól. Azt ugyanis nem szereti senki. A ragu elkészítésére persze jó apropót szolgáltatott az is, hogy végre beszereztem egy szépséges öntöttvas lábast fedővel. Beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Hozzávalók (4 személyre):

• 4 egész csirkecomb
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2 szál sárgarépa
• 2 szál szárzeller
• 1 db bébicukkini
• 200 ml fehérbor
• 500 ml passzírozott paradicsom
• 1 ág rozmaring
• 1 ág kakukkfű
• kevés olaj
• 2 maréknyi fekete oljabogyó
• só

Elkészítése:

1. Előmelegítem a sütőt 150-160 °C-on
2. A combokat sütőbe rakható lábosban kevés olajon lepirítom, majd kiveszem őket az edényből.
3. Kicsit megpirítom a zöldségeket is, majd felöntöm a borral és alaposan felkapargatom az edény aljára tapadt anyagokat, sózom, majd visszateszem a húst az edénybe.
4. Felöntöm az egészet a passzírozott paradicsommal, ráteszem a fűszereket.
5. Lefedem és az előmelegített sütőben 1-2 órán át rotyogtatom.
6. A tetejére öntöm az olajbogyókat, és kicsit még főzöm fedő nélkül is.
7. Vastag, ropogós héjú kenyérrel tálalom.

Gyömbéres marharagu

Z hétfőn 7 éves lett és ebből az alkalomból családi összejövetelt tartottunk. Voltunk egy páran. Ha jól számoltam, akkor 12 felnőtt és 5 gyermek az, akinek a jólétéről gondoskodnom kellett. A mi családunkban nem egyszerű a nagy közös étkezések menüjének kialakítása, mert nincsen olyan húsféle, amit mindenki szeret. A nagymamám leginkább csak a szárnyasokat eszi meg, abból is lehetőleg azt, amit ő maga nevelt és vágott. Ellenben az édesapám nem szereti a csirkét, mert szerinte túl puha a húsa. Az édesanyám nincs oda a marhahúsért, a húgom a halakkal van rossz viszonyban. És még sorolhatnám. Tehát vagy valakinek keresztbe teszek, vagy rengeteg féle ennivalót készítek, és persze mindegyikből annyit, hogy azon kívül aki nem szereti, mindenki más ehessen belőle. Szép kihívás szokott lenni. 

Idén szerencsére úgy alakult, hogy mindenki szeretett volna részt venni az ünnepi lakoma elkészítésében - és a menü is többé-kevésbé ehető mindenki számára. Így az ebédet a nagyanyó által nevelt és vágott tyúkból, anyukám által elkészített tyúkhúslevessel kezdtük (Á nem szereti), majd a főtthúsból lakomáztunk Á anyukája által készített erdei gyümölcs mártással (ezt talán mindenki szereti). Ezt követte a gyömbéres marharagu krumplipürével és salátával (talán mindenki megkóstolta, na jó nagyanyó biztos nem), a desszert az ünnepelt kérésére epres mascarponés torta, amit kivételesen nem én készítettem el, hanem Á hozta a cukrászdából. Emellé már csak egy kis Éva torta szerénykedett az asztalra, melyet azért nekem kellett megműalkotnom.

Itt a marharagu receptje következik. Kicsit sokáig tart az előkészítés, de utána már nincs munka vele. Le lehet ülni egy kis beszélgetésre, amíg elkészül.

Hozzávalók (4 személyre)

• 1,25 dkg marha lábszár vagy pofa
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 70 g gyömbér
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 tk kínai ötfűszer keverék
• 100 g sötétbarna nádcukor
• 1 tk bors
• 150 ml szójaszósz
• 5-6 db napon szárított paradicsom
• 3 szál szárzeller
• 300 g sütőtök
• 700 ml marhahús alaplé
• olaj, só
• 
  

Elkészítése:

1. A felkockázott húst kis adagonként kevés olajon megpirítom. Majd a kész húsokat egy sütőbe rakható ragu készítésére alkamas edénybe teszem
2. A hagymákat és a gyömbért pépesítem, majd a hús pirítására használt serpenyőben kicsit összerottyantom.
3. Hozzáadom az ötfűszert, a borsot, szójaszószt és a barnacukrot. Egy percig összefőzöm, és a húsra öntöm.
4. Beleteszem a paradicsomot, felaprított zellert, sütőtököt.
5. Az egészet felöntöm az alaplével, amíg elfedi. Összekeverem.
6. A sütőben 150-175°C-os 3-4 órán át, vagy amíg a hús omlós nem lesz, főzöm.

Lecsó, ahogyan Z is szereti...

Az idén eddig még nem készült a konyhámban lecsó. Ez felettébb különös, mivel Á is és én is nagyon szeretjük. Most azonban komolyabb mennyiségű paradicsom, illetve paprika halmozódott fel otthon, amit csak nyers formában már nem tudtunk elpusztítani. Nosza, itt a lehetőség egy rég várt lecsóra! Volt segítségem is, mivel ehhez az ételhez elég sokat kell darabolni és szeletelni, előtte pedig mosni, tisztogatni. Ez utóbbi feladatra H önként jelentkezett, így a paradicsomok és paprikák tisztításának alaposságát még a Népegészségügyi Intézet sem igazán kérdőjelezhette volna meg.

Hozzávalók:

• 1 kg paradicsom
• 1/2 kg paprika
• 150 g házi sonka
• 4-5 szál újhagyma
• 4-5 tojás

Elkészítése:

1. Megmosom, és felaprítom a paradicsomot, paprikát és a hagymát.
2. Kicsi kockákra vágom a sonkát, majd lepirítom.
3. Hozzáadom a hagymát, üvegesre párolom.
4. Jöhet a paradicsom, és a paprika. Alaposan összefőzöm.
5. A rotyogó zöldségek közé keverem a feltört tojásokat.
6. Szükség szerint sózom.

Sültcsirkés tésztasaláta

A mai nap sem volt túl rövid. Egy újabb hétfő. Ez mindenkinek nehéz. Főleg úgy, hogy a hét végén bál is szerepelt a programban. Ezeket már nem veszem olyan könnyedén, mint tini koromban. Hú ez most nagyon öreges mondat volt. Szóval az utóbbi időben nem bulizunk olyan gyakran, mint a gyerekek születése előtt. Nem is meg a regenerálódás olyan könnyedén. Így a hétvégén nem sokat főztem. Ellenben sütöttem, amit végül nem fotóztam le, így egy későbbi sütés alkalmával kerül majd csak ide az alkotás receptje. 

Most azonban a mai alkotásról. Ma azt gondoltam, meleg vacsora lesz. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzeltem. Már a sütőben volt a csirke, mikor Sz. a szomszédból beugrott hozzánk, hogy hoztak desszertet, amit megehetnénk közösen. Nem nagy dicsőség, de desszertet vacsoráztunk. A vacsora pedig átnapolódott holnap ebédre.

Hozzávalók:

• 6db csirke alsócomb
• 2 ág rozmaring
• 5 dkg vaj
• só

• 40 dkg száraz tészta
• 1/2 gránátalma
• 2 marék dió
• 1 db avokádó

1. A csirkecombokat sózom, mellé rakom a  vajat és a gránátalmát, lefóliázom, sütőbe rakom 250 °C-ra
2. Megfőzöm a tésztát
3. A csirkecombokat készre sütöm, majd lecsontozom
4. A főtt tésztát, és a húst összekeverem a hús sütőtáljában. 
5. Hozzáadom az avokádót, diót és a gránátalma magokat.
6. Tálalom
7. 
   

Kenyér, kolbász, sajt, tojás, tej

Ma arra gondoltam, hogy mivel Á későn fog hazaérni, valami meleg vacsorával várom. Ellenben Á kései érkezése azt is jelenti, hogy kétszeres túlerővel kell megbirkóznom, ha a konyhában szeretnék tevékenykedni. Nehéz diónak ígérkezett a meleg vacsora megvalósítása. Ma azonban valami lehet a levegőben, mert arra az 5 percre, míg elkészítettem a vacsorát, a két "segítségem" hajlandó volt mással elfoglalni magát.

Így arra gondoltam, őket is megjutalmazom. Ezt azonban majd a következő alkalommal.

Most vissza a vacsora problémakörébe. Összedobtam a vacsit, aminek az ötlete, már egy ideje motoszkált. Most az itthon fellelhető alapanyagokból gyorsan el is készült. Én már meg is kóstoltam. Szerintem jó.

Az egyetlen húgom - telefonos ötletbörze után - szintén lecsapott a főt /sült/ vacsora lehetőségére. Így G is isteni vacsorát kap. Ma is.

Hozzávalók:

• 20-30 dkg kenyér
• 15 dkg házi "törős" kolbász
• 15-20 dkg sajt  /most mozarella, félkemény kecskesajt, parmezán/
• 3 db tojás
• 1 dl tej

1. A sütőt előmelegítem 175°C-ra
2. A kenyeret felszeletem, és elosztom egy hőálló tálban.
3. A kolbászt megpucolom, és kis darabokra vágom, vagy tépem, a kenyérre szórom
4. A mozarellát és a kecskesajtot is apró darabokban a kenyér tetejére szórom
5. Felütöm a három tojást egy tálban, összekeverem
6. Hozzákeverem a tehet és a reszelt parmezánt, egyenletesen a kenyérre öntöm
7. Mehet a sütőbe, míg pirosra sül.

Chili con Carne szerintem

Ezt a kiváló egytálételt nagyon sokáig nem készítettem. Nem tudtam, hogyan kell. És valamiért nem mertem kipróbálni. Persze az üzletekben "remek" alapporokat lehet kapni, de én nem igazán vagyok híve a porított ételeknek, félkész kajáknak.

Úgy másfél évvel ez előtt elkezdtem kutakodni a neten, mert Á nagyon szépen megkért, hogy készítsek neki chilis babot. Azt kell mondjam igazán szerteágazóak az elkészítési lehetőségek. Én próbáltam egy olyat kialakítani, ami két izgága gyermek mellett is viszonylag könnyedén abszolválható. Nem kell órákat állnom a tűzhely előtt, hogy aztán az éhes sereg tíz perc alatt el is tűntesse a Föld színéről a teljes kompozíciót. Megalkottam a saját variációmat. Eddig fényesen bevált. Már készítettem bográcsban is népesebb csapat kedvére és nem hallottam vissza panaszt. Eltűnt az utolsó szem kukoricáig.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej vöröshagyma
• 500 g darált marhahús /nem kell zsíros legyen/
• 750 ml fűszeres paradicsomlé
• 1 konzerv morzsolt kukorica
• 1 konzerv vörösbab
• 2 tk fűszerpaprika
• 1 tk chili pehely
• 1 kk oregáno
• 1 kk kakukkfű
• késhegynyi őrölt fahéj
• 3-4 kocka étcsokoládé
• 1 1/2 tk só

1. A hagymát és a húst folyamatos kevergetés mellett kevés olajon addig sütöm, míg a hús ki nem fehéredik. Nem pirítom egyiket sem.
2. Hozzáöntöm a paradicsomlét /nagymamámmal készítettük még a nyáron, vöröshagyma, fokhagyma bazsalikom és só van benne/
3. Beleteszem a többi hozzávalót is, majd 30-40 perc alatt kellemesen sűrűre főzőm. Én szeretem, ha megáll benne a kanál.

Jó étvágyat hozzá.