Korizós muffin (banános csokis)

Ebben az évben Z osztálya szinte minden második szerdán a helyi műjégpályán korcsolyázott. A gyerekek oda és vissza szállításában sz éppen segíteni tudó szülők, és persze autóik, vettek részt. Legutóbb úgy alakult, hogy H betegsége miatt délelőtt itthon voltam, és megszállt a sütési vágy is, így friss meleg muffinokkal érkezhettünk meg a pályára. Itt kell megjegyeznem, hogy nem én voltam az egyetlen anyuka, aki úgy gondolta, hogy az intenzív testmozgás meg fogja hozni az ifjoncok étvágyát. Tehát pogácsa is jutott az éhező ifjúságnak. Semmi sem maradt.

Hozzávalók dupla mennyiségű adag:

• 200 g vaj
• 100 g nádcukor
• 2 db érett banán
• 4 egész tojás
• 50 g apró szemű zabpehely
• 50 g finomliszt
• 150 g teljes kiőrlésű tönköly búza liszt
• 1 cs sütőpor
• 50 g étcsoki pehely

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 175°C-ra.
2. A hozzávalókból robotgéppel egynemű masszát keverek.
3. Muffin tepsibe porciózom.
4. 15-20 perc alatt készre sütöm.

Krumplis gombóca

A korábban leírt Wellington akármennyire is szeretném, a gyermekeim számára nem elfogadható étel. Leginkább a "meg sem szeretném kóstolni" kategóriába tudják besorolni. Ezért nekik külön kellett azon a szombaton is ebédet készítenem. Szerencsére a tészta mindig jó ajánlat a számukra.

Ezt az ételt, legjobb tudomásom szerint, itt a Sárközben szokás készíteni. Én is Erzsók mamától és a saját nagyanyámtól tanultam Decsen.

Én már ritkán készítem annyira autentikusan, mint ők (azt hiszem soha nem jutott volna/jutna eszükbe kész tésztát használni).

Hozzávalók:

• 1 csomag (500 g) gnocchi
• 1 fej vöröshagyma / 1 csokor póréhagyma, a kényelmesebb
• 300 g tejföl
• 1 ek őröltpaprika
• 1 ek kacsazsír (természetesen bármilyen zsiradékkal helyettesíthető)
• só

Elkészítése:

1. A tésztát megfőzöm. Én ennél az ételnél kifejezetten szeretem, ha kicsit túl vab főzve, és kellemesen ragacsos.
2. A hagymát apróra vágom, és a kacsazsíron lassan puhára párolom.
3. Hozzáadom a tejfölt és a  paprikát. Összeforralom. 
4. A tejfölös mártásba belerakom a tésztagombóckákat (eredetileg krumplival készített gombóc, vagy nudlitészta, ezt váltom ki a gnocchival)
5. Ízlés szerint sózom.

Nem szokott maradni.

Passata, itt a paradicsomszezon!

Teljes erejéből tombol a nyár. Tehát elérkezett végre az igazi, napon érlelt, édes ízletes paradicsomok ideje is. Minden évben teszek el paradicsomot, most már jónéhány éve. Először a nagymamámmal készítettem, pontosabban segítettem neki a tartósításban, de azok a hagyományos édes, cukorral készített, szalicillel tartósított paradicsomlevek voltak, amit be kell vallanom nagyon szerettem. Még magában italként is nagyon szívesen fogyasztottam, sőt, ma is szívesen iszom, bár mostanra sikerült nagyanyámat meggyőzni, hogy sokkal kevesebb cukrot, és még annál is kevesebb tartósítószert alkalmazzon.

A következő lépcsőfok, vagy inkább változat, a sós, fűszerezett (fokhagyma, vöröshagyma, bazsalikom) lett. Ilyet évek óta készítek, és remek alapanyaga lett a bolonyai mártásnak, vagy akár még a csilisbabnak is.

A legújabb változat pedig a klasszikus olasz passata, vagyis a natur paradicsomlé, bármilyen hozzáadott anyag nélkül, kizárólag hőkezeléssel tartósítva.

Azért el kell árulnom, hogy a paradicsom passzírozása embert, és persze kitartást, elszántságot próbáló feladat. A paradicsom magjai az általam kipróbál valamennyi passzírozási technikát igyekeznek a lehető legmacerásabbá tenni.

A hagyományos paradicsompasszírozónak két változatát ismerem: az egyik, a húsdarálóra emlékeztető megjelenésű eszköz, ezt időnként szét kell szedni, mert a magok beszorulnak, és lehetetlenné teszik a további forgatást. A fazék fölé rakható, felül kurblis változattal mindegy, mit passzírozunk, időnként ki kell tisztítani, a benne felhalmozódott nemkívánatos anyagot, ki kell dobni.

Én kipróbáltam a hideg gyümölcsprést is erre a célra. Itt is a magok okoznak fennakadást, amit csak időszakonkénti darabjaira szedés, és némi tisztítás segítségével lehet megszüntetni. Szóval, ez nem aza munka, ami nagyon minimális befektetéssel hozza a fantasztikus eredményt, de szerintem érdemes meghozni az áldozatot, mert a nagyapó kertjében termett paradicsomok utolérhetetlen igazi nyárízét a boltban kapható egyik termék sem adja vissza. Az, csak kemény munkával őrizhető meg egész évre.

Mivel a paradicsomot hozzáadott anyag nélkül, természetes valójában teszem el, ezért nincs igazi recept.

A paradicsomot valamilyen módszerrel passzírozom.
Az így kapott paradicsomlét (fajtától függ, milyen sűrű) felforralom, 20 percig hagyom lobogva főni.
Sterilizált üvegekbe töltöm. Dunsztolom.

Túrótorta

Anya megkért, hogy készítsek a baráti vacsorájukra süteményt. Á a napokban említette, milyen régen ettünk utoljára túrótortát, így, mikor anya feldobta a labdát, rögtön ez jutott eszembe. Ebből a tortából nem biztos, hogy túl sokat fogunk enni de remélem azért visszajelzést fogunk kapni.

A recept elég régen került a birtokomba, és azóta némi testre szabáson is keresztül ment, De még mindig a család kedvencei közé  tartozik. Friss barackkal pedig felülmúlhatatlan.

Hozzávalók (tészta):

• 250 g liszt
• 150 g vaj
• 60 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 cs sütőpor
• 1 ek rum
• csipet só
• őszibarack, sárgabarack (befőtt vagy friss) felszeletelve

Elkészítése:

1. A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok.
2. A tésztával kibélelek egy 26-28 cm átmérőjű csatos tortaformát
3. Az összevágott gyümölcsöt a forma alján eloszlatom
4. A tortaformát hűtőbe teszem

Hozzávalók:

• 500 g túró
• 70 g cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 cs vaníliapuding (1 és 1/2  ek kukoricakeményítő)
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 
  

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 160 °C-ra
2. A hozzávalókat robotgéppel összekeverem, majd a tortaformába öntöm.
3. 40-45 percig sütöm

Hab:

1. A tojások fehérjét 75 g cukorral kemény habbá verem.
2. A sütőben megszilárdult túrós masszán egyenletesen elterítem.
3. A sütő hőmérsékletét 150°C-ra csökkentem, a habbal még 15 percig sütöm.
4. Hidegen tálalom.

Uzsonna

Mostanában Z-nek nagyon gyakran kell az iskolába tízóraira-uzsonnára muffint készítenem, mivel a diákétkeztetés finoman szólva sincs a helyzet magaslatán (bár a tanárok véleménye szerint már valamelyest javult a helyzet), a gyerekek nem nagyon hajlandóak érdemben fogyasztani a suliban kapott kajából. 

A tízóraik végeredményét ugyan nem láttam, de az uzsonna nagy része szinte mindig megmarad. A mi osztályunkban önfeláldozó és a pazarlást csökkenteni vágyó anyukák szokták elfogyasztani, apukának hazavinni a megmaradt szendvicseket. De nem erről akartam most írni. Azt hiszem ez egy következő, kicsit kritikusabb hangvételű bejegyzés témája lesz.

Szóval a muffin. Nálunk pillanatnyilag a vaníliás, banános csokidarabos a kedvenc.
Nem utolsó sorban ebben a formában hajlandóak a tk lisztet is kérdés nélkül megenni. Nincs kérdés a tészta színére. Végre.

Hozzávalók:

• 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 50 g teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
• 50 g zabpehely
• 150 g szobahőmérsékletű vaj
• 2 tojás
• 75 g barnacukor, vagy méz
• 1 db banán
• 1 cs sütőpor
• 1/2 rúd vanília
• 1 ek natúr joghurt, vagy tejföl
• 50 g darabolt étcsokoládé
• 50 g darabolt tejcsokoládé

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 180 °C-ra, a sütőformát kibélelem papírformákkal
2. A hozzávalókat a robotgép táljába mérem, és összekeverem
3. Kiadagolom a masszát
4. 15-20 perc alatt készre sütöm.

Panírozás

Szombaton ebédre rántott gombát terveztem. Azt gondoltam, hogy már pénteken este bepanírozom, mert a panírozás finoman szólva sem tartozik a kedvenc konyhai elfoglaltságaim közé. Általában hagyom a gyerekeket kibontakozni, de azért gyakorló anyukák a megmondhatói, hogy azon kívül; hogy a gyermek remekül szórakozott, elmondhatjuk, hasznos időt töltöttünk együtt; csak az extra mennyiségű takarítás marad, vagy még esetleg a munka befejezése is, mert a csemete idő közben megunta a dolgot, és elrobogott mesét nézni, játszani. Ha szerencsénk van eszébe jutott, hogy vastagon csirizes kézzel nem szabad elhagyni a konyhát.

Szóval H elkapta az influenzát, ezért a gyermekmunka kimaradt. Na jó, nem csak ezért, de ez most olyan nagyon szuperanyás kifogásnak tűnt. Közben a baráti vacsora helyszíne is a mi étkezőnk lett, én viszont már megmostam a gombát. A gombapanírozást el kellett halasztani. Mikor végül belekezdtem volna, az ifjúság egyszerre fáradt el teljesen, és persze ilyenkor van anyanap is. azaz én altatok minden kiskorút.

Gondoltam egy merészet. Elővettem egy nagy méretű, de strapabíró zacskót, beleszórtam két kanál lisztet, és utána küldtem a gombákat. A zacsit bezártam, és a mixerek klasszikus mozdulataival jól összeráztam őket. Kezdtem bizakodni, hogy a régen valahol látott trükk, talán nem szemfényvesztés, és gyorsan készen leszünk. Egy tálba feltörtem két tojást, alaposan megsóztam, és felvertem, majd beleöntöttem egy tiszta zacskóba. A gombákat utána rakosgattam. megint rázogattam kicsit. Itt előbújt a zöld énem és a lisztes zacskóból a maradékot kiöntve újrahasznosítottam a morzsához. A más leírt módon juttattam a gombákra a zsemlemorzsát is. Az egész művelet nem tartott öt percnél tovább, és egy nagy tálnyi gomba készen állt a szombati bevetésre. 

Csirkemellel még nem tettem próbát, de alkalom adtán annak az eredményét is közzé teszem.

Mostanra szinte az összeset fel is faltuk.

Kandírozott narancshéj

Nemrég érkeztek meg a gyönyörű és finom kezeletlen héjú narancsok, amiket egyszer minden évben megengedek magamnak. Nem olcsó mulatság, hiszen postaköltséggel együtt, már 8-900 Forintba is belekerül kilogrammonként. Ezeket a narancsokat azonban szőröstül bőröstül szoktam felhasználni. A gyümölcshúst megesszük, vagy narancslét préselünk belőle, a héja pedig az igazi csemege, hiszen aggodalom nélkül felhasználható süteménybe, forralt borba, vagy ami a családi kedvenc: kandírozásra. 

Ez az eljárás sem igazán ördöglakat, hiszen a mosott narancshéjat felszeletelem, cukorszirupban puhára főzöm, kiszárítom, és ha igazán kedveskedni akarok a családomnak és magamnak, akkor étcsokoládéba mártom. A legidőigényesebb ezek közül a csokiba mártás, hiszen akkor egyenként kell a héjdarabokat mártani, csöpögtetni, és elhelyezni a sütőpapíron.

Hozzávalók:

• Lehetőleg kezeletlen narancshéj
• cukorszirup (1 l vízben felforralva 1 kg cukor)
• étcsokoládé

Elkészítése:

1. A narancshéjat felszeletelem cikkekre
2. A cukorszirupban puhára főzöm (kb. 1 óra)
3. Amikor kihűlt egyenként sütőpapírra teszem száradni. A száraz állapot ízlés kérdése. Én akkor szeretem, mikor a cukor már alig ragad a tetején.
4. A száraz narancshéj darabokat egyenként olvasztott csokoládéba mártom, és ismét sütőpapírra sorakoztatom, míg a csokoládé újra meg nem dermed.

H készítette rakott krumpli

Úgy alakult a múlt hét, hogy kedden reggel H-nak elkezdett folyni az orra. Szerdán már otthon maradtunk, mert nem volt túl jó kedve a reggeli felkeléskor. Itt jegyzem meg, hogy tíz órára már semmi bágyadtság nem látszott rajta, ugyanolyan virgonc volt, mint bármelyik másik napon. Mondjuk az orra folytt rendesen, és ki is pirosodott pillanatok alatt. 

Tele lett az otthonunk használt papírzsebkendők tömkelegével. Mondjuk ez nálunk minden nátha alkalmával így történik. Nem tudom miért, de amikor én, mint szülő azt mondom, hogy az a szabály, hogy a használt zsebkendőt a szemétbe kell dobni, akkor ez abban a szent pillanatban végleges törlésre kerül a gyermek memóriájából amikor elhangzott. Ellenden, amikor a doktorbácsi azt mondja, hogy egy hétig nem mehet tornaórára, azt az utolsó pillanatig szigorúan be kell tartani. Nem tudok eligazodni a dolgok fontossági sorrendjén.

A lényeg, hogy itthon töltöttünk kettecskén három napot. Minden nap főzni kellett ebédre. Felajánlottam, hogy spagettit készítek. H első felindulásból igent mondott. Kivettem a fagyasztóból a húst, előkészítettem a hozzávalókat, amikor hozzám somfordált, és megkérdeztet: Anya, lehet rakott krumpli? Még időben voltunk, ezért aztán a husi ment vissza a fagyóba, a krumpli pedig beugrott a mosogatóba. Én csak előfőztem, és krumplit pucoltam, felszeletelhettem a szalámit, és kikeverhettem a tejfölt. Minden mást a mindjárt hat éves főszakács készített el, kiapadhatatlan lelkesedéssel. Kicsit kóstolgatott, kicsit mártogatott, szétválogatta a főtt tojás sárgáját a fehérjétől, majd gondosan eloszlatva rátette a krumpli tetejére, végül közölte, hogy elkészült a mű, mehet a sütőbe. Nagyon finom lett. Á is megnyalta utána mind a tíz ujját. Hiszen ha már mi itthon töltöttük a napot, és még főztünk is, akkor velünk költötte el mindhárom napon az ebédet. 

Nyári torta

Mostanában már igazán kitört a nyár. Meleg van. Ennek ellenére nem szívesen mondunk le ilyenkor sem egy-egy finom krémes sütiről, a sütőt azonban egyáltalán nincs kedvem bekapcsolni. Ennél melegebbet már nem szeretnénk az otthonunkban. 
Nálunk ekkor jönnek a sütés nélküli, igazi nyári torták. És mivel itt a sárgabarack szezonja...

Hozzávalók (kekszes alap):

• 200 g keksz (én most vajas kekszet használtam, de csak rajtunk múlik)
• 75 g szoba hőmérsékletű vaj

krém:

• 750 g mascarpone
• 200 g fehér csokoládé megolvasztva
• 100 ml tejszín
• 250 ml natúr joghurt
• 1 ek. sötétbarna nádcukor
• 500 g sárgabarack megtisztítva, összevágva

máz:

• 200 ml friss sárgabarack lekvár
• 1 ek gyümölcspektin

Elkészítése:

1. A kekszet összetöröm, és a vajjal összemorzsolom
2. Belesimítom a tortaforma aljába, és hűtőbe rakom.
3. A krém hozzávalóit a gyümölcs kivételével géppel összekeverem
4. A barackot óvatosan belekeverem
5. A krémet a tortaformába öntöm, kicsit a pulthoz ütögetve elegyengetem a tetejét, hűtőbe rakom
6. A lekvárt összeaprítom botmixerrel, majd felforralom, a gyümölcspektint hozzáadom.
7. A még meleg lekvárt a torta tetejére öntöm.
8. 3-4 óra hűtés után tálalom.

 

Cseresznyeleves málnavelővel

A hét végén kivételesen saját magunknak kellett megoldanunk valamennyi étkezésünket. Mondhatom, hogy ez mifelénk elképesztően ritka helyzet. Ha nem valamelyikünk szüleinél ebédelünk legalább az egyik napon, akkor a szomszédainkkal és egyben barátainkkal szervezünk valamiféle közös programot, melybe a szem szájnak ingere kategória is minden esetben bele tartozik. Ez utóbbi most hétvégén is sikerült, csak most rajtunk volt a sor, hogy valami finomságról gondoskodjunk, így tehát nem voltunk egy alkalommal sem megmentve.

Mivel szombaton együtt grilleztünk egy fergetegeset, főétel maradt bőven a vasárnapi ebédhez, de a lányok már nem érték be csupán főétellel,ezért valami villámgyors és az ő ízlésüknek is megfelelő levessel kellett előrukkolni.

Szerencsére már itt a gyümölcs szezon. Volt itthon egy kis tálnyi cseresznye és valamivel kevesebb málna is. Először csak cseresznye levest kezdtem készíteni, de ez a cseri még nem a mélybordó érettség szintjén állt, ezért eléggé fakó lett a lé színe. Én pedig most valami határozott színre vágytam. Kis ideig hezitáltam, hogy tegyek e bele málnát, de Z jött segíteni, és neki nem voltak kétségei afelől, hogy a két gyümölcs tökéletesen össze fog e passzolni. Állította, hogy ne gondolkodjunk tovább. Lelkesen segített a málnavelő előállításában, és a leves besűrítésében is.

Végül lelkesen falták a levest. H három tányérral pusztított, Z beérte a szerényebb kettővel.

Hozzávalók:

• 250 g magozott cseresznye
• 250 g málna
• 1 rúd vanília
• 3 tojás
• 1/2 citrom leve
• cukor ízlés szerint

Elkészítése:

1. A cseresznyét felteszem főni, belefacsarom a citrom levét, hozzáadom a felvágott vaníliát.
2. A málnát botmixerrel és kevés vízzel pürésítem, majd átpasszírozom, hogy a magoktól mentes legyen.
3. A málnavelőt a levesbe öntöm.
4. A tojásokat cukorral habosra keverem.
5. A felforrt leves alatt a lángot elzárom, majd a tojásba adagolom folytonos kevergetés mellett.
6. A tojásos keveréket visszaöntöm a levesbe.
7. A finomságot hidegen tálalom.