Wellington bélszín

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a receptet már gyakorlatilag mindenki leírta és közzé tette, de sajnos akármilyen sablonos is, én sem tudom kihagyni. Talán tíz éve, hogy először készítettem. Akkor még Á-val kettecskén laktunk egy lakásban, amit a korábban ott lakó szeretteink sehol máshol helyet nem kapó dolgai már félig megtöltöttek. Mi azonban nagyon örültünk ennek az otthonnak, ami az első igazi otthonunk volt. A felhalmozott kincsek miatt csak évekkel később kezdtem el zsörtölődni, és kicsit irigyelni azokat a barátainkat, akik nulláról építhették fel a háztartásukat. Az akkori kincsek nagy része velünk költözött később.

Szóval a marha. A kolléganőm ajánlotta a receptet. Először azt hiszem nem is bélszínből (nem nagyon fért bele a költségvetésbe), hanem sertés szűzből készítettem. A nem sütjük át teljesen szintén nem lett volna opció marha esetében sem. Sok minden megváltozott azóta. Most már direkt rózsaszínben szeretem.

Az étel apropója: nemrég hozzájutottam egy fél bélszínhez, mai életében egy charolais marhához tartozott. ( ez a fajta francia származású húsmarha, szerintem nagyon finom a húsa) A karácsonyi lakomázásra gondolva szereztem be, de amikor tisztítottam a húst, valahogyan pont egy szép kis (350-400 g) zsemle formájú darab leesett a többiről, és szinte könyörgött, hogy azonnal használjam is fel, egy finom szombati ebéd képében.

Az én változatom:

Hozzávalók 2 főre:

• 350-400 g sütni való marhahús (sertés szűz)
• 250 g gomba (most csiperke volt)
• 200 g szeletelt bacon
• 1 cs konyhakész leveles tészta
• mustár
• 1 db tojás
• só, bors, olaj

Elkészítése:

1. A gombát apróra szeletelem, és kevés olajon lepirítom, majd pürésítem, sózom, és a serpenyőben a nedvességtartalmát minimálisra csökkentem.
2. A húst pár csepp olajon minden oldalán lepirítom, sózom, borsozom, majd még melegen teljes felületén megkenem mustárral. Pihentetem.
3. A leveles tésztát kiterítem, a bacont a közepére rakom, kicsi átfedésben.
4. A baconon elterítem a gombapépet.
5. A húst a tészta-bacon-gomba közepére helyezem.
6. A tészta kilógó széleit megkenem tojással, hogy jól összetapadjon.
7. A húst becsomagolom a tésztába (apránként hajtogatom rá a tésztát, hogy minél jobban fel tudja venni a hús alakját).
8. A kész "batyut" 170-180 fokon addig sütöm, míg a tészta piros és ropogós lesz.
9. Mielőtt felvágnám 8-10 percet pihentetem.
10. Csak salátát szoktam adni mellé.

Az elkészült "batyut" 2-3 napig a hűtőben tartva később is el lehet készíteni. Ilyenkor a sütési idő és hőfok tekintetében ajánlatos figyelembe venni, hogy a hús teljesen hideg. Tehát alacsonyabb hőfokon kell kezdeni a sütést, és hosszabb ideig is tart.

Túrótorta

Anya megkért, hogy készítsek a baráti vacsorájukra süteményt. Á a napokban említette, milyen régen ettünk utoljára túrótortát, így, mikor anya feldobta a labdát, rögtön ez jutott eszembe. Ebből a tortából nem biztos, hogy túl sokat fogunk enni de remélem azért visszajelzést fogunk kapni.

A recept elég régen került a birtokomba, és azóta némi testre szabáson is keresztül ment, De még mindig a család kedvencei közé  tartozik. Friss barackkal pedig felülmúlhatatlan.

Hozzávalók (tészta):

• 250 g liszt
• 150 g vaj
• 60 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 cs sütőpor
• 1 ek rum
• csipet só
• őszibarack, sárgabarack (befőtt vagy friss) felszeletelve

Elkészítése:

1. A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok.
2. A tésztával kibélelek egy 26-28 cm átmérőjű csatos tortaformát
3. Az összevágott gyümölcsöt a forma alján eloszlatom
4. A tortaformát hűtőbe teszem

Hozzávalók:

• 500 g túró
• 70 g cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 cs vaníliapuding (1 és 1/2  ek kukoricakeményítő)
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 
  

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 160 °C-ra
2. A hozzávalókat robotgéppel összekeverem, majd a tortaformába öntöm.
3. 40-45 percig sütöm

Hab:

1. A tojások fehérjét 75 g cukorral kemény habbá verem.
2. A sütőben megszilárdult túrós masszán egyenletesen elterítem.
3. A sütő hőmérsékletét 150°C-ra csökkentem, a habbal még 15 percig sütöm.
4. Hidegen tálalom.

Kandírozott narancshéj

Nemrég érkeztek meg a gyönyörű és finom kezeletlen héjú narancsok, amiket egyszer minden évben megengedek magamnak. Nem olcsó mulatság, hiszen postaköltséggel együtt, már 8-900 Forintba is belekerül kilogrammonként. Ezeket a narancsokat azonban szőröstül bőröstül szoktam felhasználni. A gyümölcshúst megesszük, vagy narancslét préselünk belőle, a héja pedig az igazi csemege, hiszen aggodalom nélkül felhasználható süteménybe, forralt borba, vagy ami a családi kedvenc: kandírozásra. 

Ez az eljárás sem igazán ördöglakat, hiszen a mosott narancshéjat felszeletelem, cukorszirupban puhára főzöm, kiszárítom, és ha igazán kedveskedni akarok a családomnak és magamnak, akkor étcsokoládéba mártom. A legidőigényesebb ezek közül a csokiba mártás, hiszen akkor egyenként kell a héjdarabokat mártani, csöpögtetni, és elhelyezni a sütőpapíron.

Hozzávalók:

• Lehetőleg kezeletlen narancshéj
• cukorszirup (1 l vízben felforralva 1 kg cukor)
• étcsokoládé

Elkészítése:

1. A narancshéjat felszeletelem cikkekre
2. A cukorszirupban puhára főzöm (kb. 1 óra)
3. Amikor kihűlt egyenként sütőpapírra teszem száradni. A száraz állapot ízlés kérdése. Én akkor szeretem, mikor a cukor már alig ragad a tetején.
4. A száraz narancshéj darabokat egyenként olvasztott csokoládéba mártom, és ismét sütőpapírra sorakoztatom, míg a csokoládé újra meg nem dermed.

Karácsonyi sütik folytatás

Miután kezdetét vette a rendezvény mindenki bemutatta néhány szóval az általa készített finomságokat. Az én második sütimet (ami a versenyben a második helyezett lett) a karácsonyi tojáslikőr és a forralt bor ihlette. Alapnak a már több helyen is kipróbált és bevált profiterol szolgált. Remekül lehet hozzá énes vagy akár karakteresen sós tölteléket is alkalmazni. Most az édes került sorra. Könnyű fehérboros vaníliás krémet készítettem, amiben most nem volt nagyon karakteres a fehérbor ízvilága, inkább szépen, harmonikusan belesimult a vaníliás ízvilágba. (Jajj, de szépen sikerült önbizalommal teli mondatocska lett!)

Végigkóstoltuk a sütiket. Z és H már nagyon profin csinálták. Hiába, sokadszor vesznek részt ilyen eseményen, és mindig remekül szórakoznak. Minden finomságból kértek a tányérjukra egy-egy falatnyit, és alaposan megízlelték. Végül ők is részt vehettek a szavazáson. Z már egyedül írta fel a számára legfinomabb sütemények sorszámát, H-nak még Á segített. 

Az eredményhirdetés után lementünk a pincébe megkóstolni még néhány bort, Tibor szokása szerint kihívás elé állította a borkedvelő társaságot: Ki kellett találni, hogy a címke nélküli üvegből töltött bor, vajon milyen fajta lehet. Sajnos most sem sikerült bebizonyítanunk, hogy valódi borszakértők vagyunk. Viszont remekül szórakoztunk azon, hogy próbálkoztunk, találgattunk, mégsem sikerült a megfelelő fajta nevét eltalálni. 

Most is remek délutánt töltöttünk a Fekete Borpincében, finom borokat és hozzájuk készült remek süteményeket kóstolva.

Hozzávalók (fehérboros krém):

• 3 tojás sárgája
• 150 ml fehérbor
• 150 ml víz
• 2-3 ek cukor
• 1 ek liszt
• 2 ek mascarpone
• 1 rúd vanília

Elkészítése:

1. A tojássárgáját kikeverem a cukorral és a liszttel
2. Hozzáadom a vizet és a bort, belekaparom a vanília magjait, majd a rudat és a keverékbe dobom.
3. Forrásig melegítem a keveréket.
4. Hagyom kihűlni, majd robotgéppel habosra keverem és hozzáadom a mascarponét.
5. 3-4 órára hűtőbe teszem.
6. Habzsákból adagolom a félbevágott profiterolok közepébe.

Borral készült karácsonyi sütemények

Finoman szólva mostanában egy icike-picikét csúszásban vagyok a blogolással. Igyekszem pótolni az elmulasztott bejegyzéseket és recepteket. beszámolóval kezdünk. December 10-ére a Fekete Borpince ismét sütiversenyt hirdetett. Elméletben már jó előre elkészítettem a finomságokat, de a gyakorlati megvalósítás kicsit kitolódott.  

- Mostanában eléggé mozgalmas és sűrű az életünk, sok a program, kevés a segéderő, illetve máshol van rájuk nagyobb szükség. - 

Szóval a verseny előtti héten rendeztem próbasütést. Nem a terveim szerint alakult. A tesztbizottság pozitívan nyilatkozott ugyan, de a pusztítás mértéke nem igazolta, hogy az állításaik hitelesek lennének. Itt jegyzem meg, hogy mindig mindenkinek elmondom, teljes őszinteséget várok, mert különben elhiszem a rosszról is, hogy jó, és legközelebb sem változtatok a recepten. Sajnos legtöbbször győz az udvariasság. Most is ezt kellett látnom. Kénytelen voltam kizárólag a saját benyomásaimra hagyatkozni.

Változtattam. Sokkal jobb lett. Jobban is fogyott.

Kétféle sütivel készültem. A többi versenyzőtől eltérően én nem fogalmaztam meg az édességekhez semmiféle mögöttes filozófiát, csak finomat szerettem volna készíteni. Az első versenyző (a későbbi győztes) Mickó mama klasszikus faág tortájának újragondolása, ahol az ízvilágot igyekeztem maximálisan megtartani, a forma azonban teljesen átalakult. Az autentikus faágból, klasszikus cupcake lett. Egy falatnyi csoki, lekvár, mandula mennyország. Egy pirinyó borral megbolondítva.

Hozzávalók piskóta:

• 5 db tojás
• 60 g cukor
• 100 g őrölt mandula

Elkészítése

1. Előmelegítem a sütőt 175 °C-ra, kibélelem a minimuffin formákat
2. Szétválasztom a tojásokat.
3. A tojássárgáját a cukorral habosra keverem, a fehérjéből kemény habot verek.
4. A cukros tojássárgájához keverem a mandulát.
5. A hab felét a sárgájás keverékhez adom, majd a fellazított masszához keverem óvatosan a többi fehérjehabot is.
6. A muffin formákat félig töltöm a masszával és 10-12 perc alatt készre sütöm

Lekvár:

• A versenymunkához a saját rumos vaníliás szilvalekváromat összefőztem 1 dl 2012-es évjáratú Fekete Patikárius cuvée-vel. Bármilyen az ízlésünknek megfelelő lekvár jó.
• A lekvárt fecskendővel a puffancsok belsejébe juttatom

Hozzávalók krém:

• 150 g puha vaj
• 3 ek kakaópor
• 3 ek sötétbarna nádcukor
• 50 ml vörösbor
• 1 ek mascarpone

Elkészítése:

1. A vajat kikeverem a cukorral.
2. A kakaóport elkeverem a borban
3. A kakaós keveréket a vajhoz, adom, majd beleteszem a mascarponét
4. Teljesen egyneműre keverem
5. A krémet habzsákból a muffinok tetejére nyomom, ízlés szerint díszítem.

Nyári torta

Mostanában már igazán kitört a nyár. Meleg van. Ennek ellenére nem szívesen mondunk le ilyenkor sem egy-egy finom krémes sütiről, a sütőt azonban egyáltalán nincs kedvem bekapcsolni. Ennél melegebbet már nem szeretnénk az otthonunkban. 
Nálunk ekkor jönnek a sütés nélküli, igazi nyári torták. És mivel itt a sárgabarack szezonja...

Hozzávalók (kekszes alap):

• 200 g keksz (én most vajas kekszet használtam, de csak rajtunk múlik)
• 75 g szoba hőmérsékletű vaj

krém:

• 750 g mascarpone
• 200 g fehér csokoládé megolvasztva
• 100 ml tejszín
• 250 ml natúr joghurt
• 1 ek. sötétbarna nádcukor
• 500 g sárgabarack megtisztítva, összevágva

máz:

• 200 ml friss sárgabarack lekvár
• 1 ek gyümölcspektin

Elkészítése:

1. A kekszet összetöröm, és a vajjal összemorzsolom
2. Belesimítom a tortaforma aljába, és hűtőbe rakom.
3. A krém hozzávalóit a gyümölcs kivételével géppel összekeverem
4. A barackot óvatosan belekeverem
5. A krémet a tortaformába öntöm, kicsit a pulthoz ütögetve elegyengetem a tetejét, hűtőbe rakom
6. A lekvárt összeaprítom botmixerrel, majd felforralom, a gyümölcspektint hozzáadom.
7. A még meleg lekvárt a torta tetejére öntöm.
8. 3-4 óra hűtés után tálalom.

 

Csirke cacciatore

Néhány éve ez az étel a legnépszerűbbek között szerepelt. De úgy tűnik a konyhákban is megvannak az aktuális irányzatok, és új bejegyzések között szinte nem is lehet megtalálnia vadász módra készített csirkét, azaz cacciatoret. Ez egy egyszerű zöldséges csirkeragu. Azon típusú étel, amelyiket mindenki máshogyan készíti, nincs szigorúan lefektetett szabályzata az elkészítésének. Több receptet is elolvastam, az alapvető közös vonások, a csirke, hagyma, paradicsomlé és a végén a fekete olajbogyó. Én mondjuk el tudnám képzelni birkából vagy nyúlból is, de azok a gyermekeim körében kevésbé népszerű húsok. Tegnap azonban a lányok és a vendégeink körében is sikert aratott. Bár megkaptam azt a kérdést, hogy sima sültcsirkét rizzsel nem szoktam készíteni? Elárulom, hogy sima sültcsirke is szerepel az étlapunkon, de a rizzsel már nem állunk ilyen jól. Azt ugyanis nem szereti senki. A ragu elkészítésére persze jó apropót szolgáltatott az is, hogy végre beszereztem egy szépséges öntöttvas lábast fedővel. Beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Hozzávalók (4 személyre):

• 4 egész csirkecomb
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2 szál sárgarépa
• 2 szál szárzeller
• 1 db bébicukkini
• 200 ml fehérbor
• 500 ml passzírozott paradicsom
• 1 ág rozmaring
• 1 ág kakukkfű
• kevés olaj
• 2 maréknyi fekete oljabogyó
• só

Elkészítése:

1. Előmelegítem a sütőt 150-160 °C-on
2. A combokat sütőbe rakható lábosban kevés olajon lepirítom, majd kiveszem őket az edényből.
3. Kicsit megpirítom a zöldségeket is, majd felöntöm a borral és alaposan felkapargatom az edény aljára tapadt anyagokat, sózom, majd visszateszem a húst az edénybe.
4. Felöntöm az egészet a passzírozott paradicsommal, ráteszem a fűszereket.
5. Lefedem és az előmelegített sütőben 1-2 órán át rotyogtatom.
6. A tetejére öntöm az olajbogyókat, és kicsit még főzöm fedő nélkül is.
7. Vastag, ropogós héjú kenyérrel tálalom.

Forralt bor

Az elmúlt hetekben legalább a hőmérséklet tekintetében igazi tél volt. Otthon egész nap égett a tűz a kandallóban, Forró teát ittunk, és az orrunkat sem igazán dugtuk ki, mert Z is és H is beteg lett. A máskor oly sokat segítő szüleim pedig a harmadik unok társaságát élvezték egy síparadicsomban. Így kénytelen voltan én gondjukat viselni. Valójában még jól is esett egy kicsit otthon lenni. Ami pedig a hideg estéken a legjobb ilyenkor az az igazi házi forralt bor. Jelen esetben azonban nem a klasszikus vörösbor az, mit szóba kerül, hanem egy családi kedvenc, ami szintén Á már többször jó szívvel emlegetett nagymamájától maradt ránk. Azért is tekinthető igazi favoritnak, mert nem a klasszikus fahéj, szegfűszeg, citrusok dicsérete, hanem a nálunk oly közkedvelt vanília diadala.

Hozzávalók: 

• 500 ml fehérbor 
• 3 db tojás
• 1 rúd vanília
• 3-4 ek cukor

Elkészítés:

1. A három tojást kikeverem a cukorral.
2. Felöntöm a borral, és felteszem főni.
3. Folyamatos keverés mellett hozzáadom a vaníliát, és forrásig hevítem.
4. Azonnal tálalom

Gourmet Borvacsora Advent jegyében

Harmadszor ért az a megtiszteltetés, hogy felkért  Fekete Borpince, hogy ínyenc vacsorát készítsek a boraikkal. Most Advent idején különösen alaposan igyekeztem felkészülni, hogy semmi se jöhessen közbe, amennyire csak lehetséges minden jól sikerüljön. 

Hetekkel korábban összeállítottam a menüt, és Horváth Tibor segítségével hozzá igazítottunk egy borsort is. Persze most is voltak apró módosítások. A megbeszélt borok közül volt, amelyik olyan népszerű a pincénél, hogy a vacsorához már nem maradt elegendő mennyiségű belőle, így az egyik fogást kicsit újra kellett gondolni. Nem árulom el, melyiket. A vendégek létszáma is módosult még az utolsónak számító pillanatban (szerda este) is. Ekkor éppen a vacsorához szükséges bevásárlást végeztem. Csörgött a telefonom, és Tibor közölte, hogy még heten csatlakoznak a szombat esti rendezvényhez. Kicsit módosítottam a mennyiségeket.

Az előkészületeket pénteken kezdtem meg a cérme bruleé első három adagjával. Ez 8-8-8 kis tálkányi mennyiséget jelent. Ekkor azonban még nem vettem számításba, hogy a szuperselymes vaníliakrém mekkora csáberőt jelen a családom tagjaira. Komolyan vették, hogy itt nekik tesztelni kell! Az lett a vége, hogy negyedik adagot is ellett készítenem.  
Pénteken főztem meg a marharagut is, mert sokkal jobb, érettebb lesz az íze, ha hagyjuk állni egy napot. És a kacsamáj pástétomnak is szüksége volt némi időre, hogy kidermedjen.

De lépjünk a szombati napra. Otthon csúcsra járattam a konyha teljes felszerelését, így minden időben elkészült, és még mi is kiértünk a pincébe, hogy a vendégek érkezésére díszbe öltöztessük az asztalokat (ez Madarász Tímea érdeme, aki az Alkot-Lak lelkes tulajdonosa, és most már második alkalommal a terítékek és asztalok feldíszítője. Köszönöm a sok segítséget.)

Gyorsan az asztalokra tettük a pogácsákat, és a kétféle előételt kitálaltuk a kistányérokra. Éppen csak végeztünk, amikor megérkeztek az első vendégek, majd rövidesen a többiek is. 

Én még egy kicsit izgultam volna magamban, de Tibor nem hagyott időt az önmarcangolásra; köszöntötte a vendégeinket, és nekem is átadta a szót. Na, ettől tartottam a legjobban. Írásban még úgy ahogy kifejezem magam, beszélgetni az idők végezetéig tudok, de kiállni 20-25 ember elé, és valamit mondani magamról és az általam készített ételekről, na ez már nem a kedvenc elfoglaltságom. A mostani alkalommal kicsit felkészültebb voltam, mint korábban. D. rámparancsolt, hogy írjam le, amit mondani szeretnék, készüljek fel egy kicsit jobban. Igaza volt. Most összeszedettebb voltam, mint korábban. Talán sikerült egy kicsit fel is építenem a mondandómat, bár azt hiszem eléggé csapongó a stíluson írásban is.
A vendégváró pogácsa, és a beszédek után cézár saláta nyitotta a sort. Nevezhetjük vega előételnek is, mert a parmezán és a fürjtojás kivételével minden hozzávalója növényi eredetű.

Ezt követte a borban pácolt kacsamáj pástétom. Ennek tálalásával kicsit meggyűlt a bajom, de a végén sikerült elég jól megoldanom a problémát. Az ízével azt hiszem nem lehetett nagy baj, mert nem igazán maradt semmi a tányérokon. (Az ellenvéleménynek természetesen helyet adok a kommentek között)

A főétel a számomra oly kedves burgundi marharagu (Á, a kedvenc vacsorafotósom most is kicsit elmaradt egy fogással), most éppen puliszkával. Annyit kell tudni, hogy ugyan nem nagyon jellemző rám az ilyen kísérletezés, de ez volt életem első puliszkája. Na jó a második. Készítettem előző nap egy próba adagot. Az nem sikerült valami fényesen. Kicsit nyers maradt és nem volt eléggé ízletes sem, így élesben mér kicsit többet kóstolgattam, hogy tényleg jól sikerüljön.

A főétel után kaptam egy kis időt, hogy a desszertet megfelelően előkészíthessem. Nem volt elég az idő. De azért a kellő mennyiségben elfogyasztott kiváló borok már megtették a hatásukat és a jókedvű vendégek nem bánták, hogy néhányuknak egy kicsit még várni kellett a gyermekeim által hőn szeretett créme brulée-re. Ebből sem hagytak meg túl sokat. Bár el kell ismernem, hogy a mellé választott cabernet nem volt tökéletes összhangban a vaníliakrémmel. Majd legközelebb.