Mámorítóan édes bornap

Elég rég írtam utoljára. Mentségemre legyen mondva, eléggé elfoglalt voltam az utóbbi két hétben. Névnapot ünnepeltem, készültem a Fekete Borpince lassan hagyományossá váló sütiversenyének húsvéti fordulójára, és a héten H három éves lett. Szóval volt mit csinálnom. Most azonban a verseny a téma. Minden nevező két alkotással készülhetett a versenyre. Most először én is két kalácsot készítettem - ez volt az aktuális téma. Első alkalommal, még a Pince részéről is csak tapogatózás volt, lesz e érdeklődő a témára. Másodszorra Karácsonyi sütemények készültek, most pedig a Húsvét apropóján kalácsok és kuglófok témakörében lehetett tevékenykedni. Mivel keltet készítek a leggyakrabban, gondoltam kettőt is készíthetek. Bár a kelt frissen a legjobb, ezért komoly logisztikai problémát jelenthet egy délelőtt és egy fél délután alatt kétféle kalács elkészítése. Én ezért az édes verzióhoz olyan tésztát választottam, ami hagyományosan két-három napos korában a legfinomabb. Nem szárad ki, de igazán jól formázható. Fogtam egy panettone receptet, és húsvéti kaláccsá formáltam. A sós kalácsom pedig egy vajas, rozmaringos sós kalácstészta főtt sonkával és főtt tojással töltve. De ezekről kicsit később.

Hosszas készülődés után elindultunk Iván völgybe, kezemben a két sütivel, nehogy bajuk essen a dimbes-dombos úton, ami a pincéhez vezet. Gyönyörű, napsütéses tavaszi időjárás - tökéletes szombati nap. Mivel a már említett zsúfolt program miatt nem igazán készültem, fel a "versenytársakból", meglepetésként ért, hogy összesen négyen neveztünk, a korábban igencsak népszerű programra. Sebaj, vígasztaltak a többiek, így legalább mindenki nyer!

Gyorsan kipakoltunk, és megkezdődött a szeletelés. Majd a vágás, rakosgatás, igazítás, díszítés... Szerencsére a ténykedések megörökítésére nem kellett gondot fordítanunk, mert két jóképű fényképészünk is akadt, akik lelkesen kattogtatták az exponáló gombokat. Á néha még instruált is, mit hova tegyek, hogy neki tetszetős legyen a háttér is.

Lassan befutott minden versenyző, kóstolgattuk saját alkotásainkat, és leginkább a "Jajj ezt elrontottam!" volt hallható.

Amíg az utolsó zsűritag érkezésére vártunk, újra megkóstoltuk a 2013-as roset és ismét jónak találtuk.

Apró késéssel befutott a még hiányzó zsűritag Tóth Sándor is. Így teljes lett a trió: Huszti Edina, Fekete Mihály, Tóth Sándor. Elkezdődött a kóstolás, egyik versenyzőtársunk lelkes asszisztálásával a három ítész derekasan ízlelgetett.

Ezalatt a versenyzők a immár szokásosan bemutatkoztak, bemutatták alkotásaikat. Rövidebb-hosszabb idő alatt mindenkinek sikerült is elmondania, mi as adott ötletet a kalács elkészítéséhez. 

Amint a zsűri végigette az asztalt jöhettek a verseny vendégei is, akik kifejezetten a finom házi sütemények a kiváló borok és talán a csodálatos tavaszi idő miatt érkeztek Iván völgybe.

Mi beálltunk az asztal mögé, és osztottuk a finomságokat.

Végül a zsűri meghozta döntését. Első helyezett és közönségdíjas Szegedi Gabriella lett.

A második díjat Bechtel Helga Hekvanc kapta.

A harmadik hely  Váczi Enikőnek jutott.

Én a pince különdíját nyertem el. Így valóban mindenki nyert valamit. 

A receptek itt találhatóak.

A nap lassan lement, az idő rögtön hűvösebbre fordult, így lassan, az elfogyasztott boroktól megittasulva haza indultunk. Igazán kellemes délután volt. Köszönöm Fekete Borpince!

Kezdjük el...

Hát, belevágok. Már egy ideje kacérkodom a blogkészítés gondolatával. Most úgy érzem eljött az ideje, hogy tényleg leírjam, összegyűjtsem az általam készített, kedvelt, megőrizni kívánt ételek receptjeit. 

Eddig persze sokkal több időm lett volna az írásra, de úgy tűnik én akkor szeretem az új feladatokat, mikor már egyébként is elég nagy a nyomás rajtam. Tehát most, mikor két kislány édesanyja vagyok, és visszatérek a munkaerőpiacra, mint aktív munkavállaló, akkor belevágok a gasztronómiával kapcsolatos gondolataim közhírré tételébe.

A blogolásnak persze most van apropója is. A szekszárdi Fekete Borpince Karácsony alkalmával másodszor is megrendezte a borral készült sütemények versenyét, melyen én is részt vettem immár második alkalommal. Sikerült eredményt is elérnem második alkalommal is. Valójában ez adta meg a végső lökést. Első alkalommal A sütiversenyt sikerült megnyernem, de ez számomra még nem volt eléggé ösztönző. Talán azért, mert akkor még csak versenyző voltam, nem résztvevő. Az általam készített macaront ugyanis férjem anyukája prezentálta a megmérettetésen. Nekünk addigra már rég lefixált programunk volt. Így a győzelem ellenére sem éreztem át igazán az esemény hangulatát, jelentőségét. A második, Borral készült karácsonyi sütemények elnevezésű, megmérettetésen már személyesen is ott tudtam lenni. Itt ugyan nem sikerült az első helyet megszerezni, de a rendezvény hangulata megadta azt, ami kellet e kezdetekhez. 

Na most már eleget lelkiztem.

Első receptnek a versenygyőztes macaron azt hiszem meg fog felelni. A többi pedig majd kialakul.

A puszedli macaron alaprecept szerint készült:

100 g  őrölt mandula

90 g    tojásfehérje

200 g  porcukor

1 ek    kristálycukor

A mandulát a porcukorral összekeverem. A tojásfehérjéből közepesen kemény habot verek, a kristálycukorral. A habba keverem fakanállal a mandulás, porcukros keveréket. Habzsákba töltöm, majd 5 cm átmérőjű puszedliket nyomok. Ezeket pihentetem, szárítom. 140 fokon 10-12 perc alatt készre sütöm.

A töltelék ganache:

1 dl tejszín

15 dkg jó minőségű 70%-os étcsokoládé

30 g sötétbarna nádcukor

0,75 dl vörösbor 

1,5 dl vörösbor 

20 dkg szilva

1 rúd valília

3 szem zöld kardamom

A krémhez a kimagozott szilvákat a borban a fűszerekkel és a barna cukorral sziruposra főzöm. Lehűtöm, majd  átpasszírozom. A tejszínt forrásig melegítem, majd ráöntöm az apró darabokra tört  csokoládéra, elegyítem, majd hozzáadom a 0,75 dl vörösbort és egyneművé keverem.  Hozzáadom a boros szirupot. Kihűtöm. 

Egy puszedlit megkenek a csokoládés krémmel,  majd egy másikat a tetejére helyezek. A puszedliket (macaronokat) 24 órán át a hűtőben állni hagyom. Tálalás előtt egy órával kiveszem a hűtőből.