Karácsonyi sütik folytatás

Miután kezdetét vette a rendezvény mindenki bemutatta néhány szóval az általa készített finomságokat. Az én második sütimet (ami a versenyben a második helyezett lett) a karácsonyi tojáslikőr és a forralt bor ihlette. Alapnak a már több helyen is kipróbált és bevált profiterol szolgált. Remekül lehet hozzá énes vagy akár karakteresen sós tölteléket is alkalmazni. Most az édes került sorra. Könnyű fehérboros vaníliás krémet készítettem, amiben most nem volt nagyon karakteres a fehérbor ízvilága, inkább szépen, harmonikusan belesimult a vaníliás ízvilágba. (Jajj, de szépen sikerült önbizalommal teli mondatocska lett!)

Végigkóstoltuk a sütiket. Z és H már nagyon profin csinálták. Hiába, sokadszor vesznek részt ilyen eseményen, és mindig remekül szórakoznak. Minden finomságból kértek a tányérjukra egy-egy falatnyit, és alaposan megízlelték. Végül ők is részt vehettek a szavazáson. Z már egyedül írta fel a számára legfinomabb sütemények sorszámát, H-nak még Á segített. 

Az eredményhirdetés után lementünk a pincébe megkóstolni még néhány bort, Tibor szokása szerint kihívás elé állította a borkedvelő társaságot: Ki kellett találni, hogy a címke nélküli üvegből töltött bor, vajon milyen fajta lehet. Sajnos most sem sikerült bebizonyítanunk, hogy valódi borszakértők vagyunk. Viszont remekül szórakoztunk azon, hogy próbálkoztunk, találgattunk, mégsem sikerült a megfelelő fajta nevét eltalálni. 

Most is remek délutánt töltöttünk a Fekete Borpincében, finom borokat és hozzájuk készült remek süteményeket kóstolva.

Hozzávalók (fehérboros krém):

• 3 tojás sárgája
• 150 ml fehérbor
• 150 ml víz
• 2-3 ek cukor
• 1 ek liszt
• 2 ek mascarpone
• 1 rúd vanília

Elkészítése:

1. A tojássárgáját kikeverem a cukorral és a liszttel
2. Hozzáadom a vizet és a bort, belekaparom a vanília magjait, majd a rudat és a keverékbe dobom.
3. Forrásig melegítem a keveréket.
4. Hagyom kihűlni, majd robotgéppel habosra keverem és hozzáadom a mascarponét.
5. 3-4 órára hűtőbe teszem.
6. Habzsákból adagolom a félbevágott profiterolok közepébe.

Borral készült karácsonyi sütemények

Finoman szólva mostanában egy icike-picikét csúszásban vagyok a blogolással. Igyekszem pótolni az elmulasztott bejegyzéseket és recepteket. beszámolóval kezdünk. December 10-ére a Fekete Borpince ismét sütiversenyt hirdetett. Elméletben már jó előre elkészítettem a finomságokat, de a gyakorlati megvalósítás kicsit kitolódott.  

- Mostanában eléggé mozgalmas és sűrű az életünk, sok a program, kevés a segéderő, illetve máshol van rájuk nagyobb szükség. - 

Szóval a verseny előtti héten rendeztem próbasütést. Nem a terveim szerint alakult. A tesztbizottság pozitívan nyilatkozott ugyan, de a pusztítás mértéke nem igazolta, hogy az állításaik hitelesek lennének. Itt jegyzem meg, hogy mindig mindenkinek elmondom, teljes őszinteséget várok, mert különben elhiszem a rosszról is, hogy jó, és legközelebb sem változtatok a recepten. Sajnos legtöbbször győz az udvariasság. Most is ezt kellett látnom. Kénytelen voltam kizárólag a saját benyomásaimra hagyatkozni.

Változtattam. Sokkal jobb lett. Jobban is fogyott.

Kétféle sütivel készültem. A többi versenyzőtől eltérően én nem fogalmaztam meg az édességekhez semmiféle mögöttes filozófiát, csak finomat szerettem volna készíteni. Az első versenyző (a későbbi győztes) Mickó mama klasszikus faág tortájának újragondolása, ahol az ízvilágot igyekeztem maximálisan megtartani, a forma azonban teljesen átalakult. Az autentikus faágból, klasszikus cupcake lett. Egy falatnyi csoki, lekvár, mandula mennyország. Egy pirinyó borral megbolondítva.

Hozzávalók piskóta:

• 5 db tojás
• 60 g cukor
• 100 g őrölt mandula

Elkészítése

1. Előmelegítem a sütőt 175 °C-ra, kibélelem a minimuffin formákat
2. Szétválasztom a tojásokat.
3. A tojássárgáját a cukorral habosra keverem, a fehérjéből kemény habot verek.
4. A cukros tojássárgájához keverem a mandulát.
5. A hab felét a sárgájás keverékhez adom, majd a fellazított masszához keverem óvatosan a többi fehérjehabot is.
6. A muffin formákat félig töltöm a masszával és 10-12 perc alatt készre sütöm

Lekvár:

• A versenymunkához a saját rumos vaníliás szilvalekváromat összefőztem 1 dl 2012-es évjáratú Fekete Patikárius cuvée-vel. Bármilyen az ízlésünknek megfelelő lekvár jó.
• A lekvárt fecskendővel a puffancsok belsejébe juttatom

Hozzávalók krém:

• 150 g puha vaj
• 3 ek kakaópor
• 3 ek sötétbarna nádcukor
• 50 ml vörösbor
• 1 ek mascarpone

Elkészítése:

1. A vajat kikeverem a cukorral.
2. A kakaóport elkeverem a borban
3. A kakaós keveréket a vajhoz, adom, majd beleteszem a mascarponét
4. Teljesen egyneműre keverem
5. A krémet habzsákból a muffinok tetejére nyomom, ízlés szerint díszítem.

Mámorítóan édes bornap

Elég rég írtam utoljára. Mentségemre legyen mondva, eléggé elfoglalt voltam az utóbbi két hétben. Névnapot ünnepeltem, készültem a Fekete Borpince lassan hagyományossá váló sütiversenyének húsvéti fordulójára, és a héten H három éves lett. Szóval volt mit csinálnom. Most azonban a verseny a téma. Minden nevező két alkotással készülhetett a versenyre. Most először én is két kalácsot készítettem - ez volt az aktuális téma. Első alkalommal, még a Pince részéről is csak tapogatózás volt, lesz e érdeklődő a témára. Másodszorra Karácsonyi sütemények készültek, most pedig a Húsvét apropóján kalácsok és kuglófok témakörében lehetett tevékenykedni. Mivel keltet készítek a leggyakrabban, gondoltam kettőt is készíthetek. Bár a kelt frissen a legjobb, ezért komoly logisztikai problémát jelenthet egy délelőtt és egy fél délután alatt kétféle kalács elkészítése. Én ezért az édes verzióhoz olyan tésztát választottam, ami hagyományosan két-három napos korában a legfinomabb. Nem szárad ki, de igazán jól formázható. Fogtam egy panettone receptet, és húsvéti kaláccsá formáltam. A sós kalácsom pedig egy vajas, rozmaringos sós kalácstészta főtt sonkával és főtt tojással töltve. De ezekről kicsit később.

Hosszas készülődés után elindultunk Iván völgybe, kezemben a két sütivel, nehogy bajuk essen a dimbes-dombos úton, ami a pincéhez vezet. Gyönyörű, napsütéses tavaszi időjárás - tökéletes szombati nap. Mivel a már említett zsúfolt program miatt nem igazán készültem, fel a "versenytársakból", meglepetésként ért, hogy összesen négyen neveztünk, a korábban igencsak népszerű programra. Sebaj, vígasztaltak a többiek, így legalább mindenki nyer!

Gyorsan kipakoltunk, és megkezdődött a szeletelés. Majd a vágás, rakosgatás, igazítás, díszítés... Szerencsére a ténykedések megörökítésére nem kellett gondot fordítanunk, mert két jóképű fényképészünk is akadt, akik lelkesen kattogtatták az exponáló gombokat. Á néha még instruált is, mit hova tegyek, hogy neki tetszetős legyen a háttér is.

Lassan befutott minden versenyző, kóstolgattuk saját alkotásainkat, és leginkább a "Jajj ezt elrontottam!" volt hallható.

Amíg az utolsó zsűritag érkezésére vártunk, újra megkóstoltuk a 2013-as roset és ismét jónak találtuk.

Apró késéssel befutott a még hiányzó zsűritag Tóth Sándor is. Így teljes lett a trió: Huszti Edina, Fekete Mihály, Tóth Sándor. Elkezdődött a kóstolás, egyik versenyzőtársunk lelkes asszisztálásával a három ítész derekasan ízlelgetett.

Ezalatt a versenyzők a immár szokásosan bemutatkoztak, bemutatták alkotásaikat. Rövidebb-hosszabb idő alatt mindenkinek sikerült is elmondania, mi as adott ötletet a kalács elkészítéséhez. 

Amint a zsűri végigette az asztalt jöhettek a verseny vendégei is, akik kifejezetten a finom házi sütemények a kiváló borok és talán a csodálatos tavaszi idő miatt érkeztek Iván völgybe.

Mi beálltunk az asztal mögé, és osztottuk a finomságokat.

Végül a zsűri meghozta döntését. Első helyezett és közönségdíjas Szegedi Gabriella lett.

A második díjat Bechtel Helga Hekvanc kapta.

A harmadik hely  Váczi Enikőnek jutott.

Én a pince különdíját nyertem el. Így valóban mindenki nyert valamit. 

A receptek itt találhatóak.

A nap lassan lement, az idő rögtön hűvösebbre fordult, így lassan, az elfogyasztott boroktól megittasulva haza indultunk. Igazán kellemes délután volt. Köszönöm Fekete Borpince!