Barackos cobbler, szerintem

Ez a recept már egy ideje pihen a virtuális fiókban, de az alkalom már régen elmúlt, mostanában már nem lesz aktuális. Én mégis úgy gondoltam, felrakom, mert nem csak barackkal lehet elkészíteni, hanem bármilyen gyümölccsel finom. A fűszerezést lehet variálni a gyümölcs függvényében. Á szerint pedig úgy a legjobb, ha sok a tészta, kevés a "töltelék".

Hozzávalók:

• 3-4 db barack (befőtt is lehet, vagy egyéb gyümölcs is jó)
• 100 g liszt
• 100 g vaj
• 80 g cukor
• 2 db tojás
• 1 db vaníliarúd
• 2 ek tejföl vagy joghurt

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 180 °C-ra
2. A gyümölcsöm meghámozom, felezem, és egy hőálló tálba teszem
3. A többi hozzávalót összekeverem, a gyümölcs tetejére kanalazom (nem fedi be teljesen)
4. 20-25 percig sütöm.

Csokoládés körtés kalácsfelfújt

A hét végére maradt a kenyértartóban néhány briós, amit már senki sem akart megenni. A gyümölcsös kosárban pedig kezdtek a körték eléggé kókadtak lenni. Egy édességbe raktam őket. Nem maradt belőle egy falat sem.

Hozzávalók:

• 3 db körte
• 2 db  briós
• 2 db tojás
• 60 g 60%-os csokoládé
• 2 db tejszín
• 2 ek lágy sötétbarna nádcukor
• 1 marék dió

Elkészítése:

1. Előmelegítem a sütőt 180°C-ra
2. Felszeletelem a briósokat, és egy hőálló tálba rendezem őket
3. Felolvasztom a csokoládét, és összekeverem a tejszínnel és a tojásokkal. Ezt a briósokra öntöm.
4. A diót durvára felvágom és az édesség tetejére szórom.
5. 15-20 perc alatt készre sütöm.

Szmiljka kukoricás muffinja

Mostanában kicsit kevésbé vagyok rendszeres, vagy inkább gyakori a blogon. Persze vannak kifogásaim /mentségeim, szuper magyarázatom/, de az igazság inkább egy kicsit a Pató Pál úr effektus, ahogyan én hívom. Bizonyos dolgokat időnként kicsit halogatok. Ez a finomság, azonban olyan, ami még egy halogatós napon is teljesen beleférhet. Á szereti sör/bor korcsolyának, vagy reggelire is, én vendégváró falatoknak, vagy gyerekzsúrra sós finomságnak. 

Az eredeti receptet az egyik kedvenc nagynénémtől kaptam, aki nagyon szeret sütni /és nem mellesleg tud is/. A nyáron a szüleimnél töltöttek néhány napot, és nagyon meleg szívvel ajánlotta, mondván ő is nagyon gyakran készíti. Ha valaki váratlanul betoppan hozzájuk, csak előkapja a hozzávalókat, és fél óra múlva, mire a fiúk megitták az első áldomást, már ehetik is a puffancskákat. Le is jegyeztük a receptet, és arra gondoltam, hamarosan el is fogom készíteni. Sőt megígértem, hogy a blogra is fel fogom tenni. Bombabiztos helyre tettem az elkészítési útmutatót, amit szokás szerint el is felejtettem. Egy hét múlva el akartam készíteni a muffint, de nem találtam meg a receptet. Ez a bombabiztos helyek sajátossága. Rögtön törlődnek a fejemből. Megpróbáltam felidézni a hozzávalók listáját, de nem voltam teljesen biztos a mennyiségekben, mivel még soha nem készítettem el saját kezűleg. Jegelnem kellett a megvalósítást. Csak abban bíztam, hogy a recept elő fog kerülni, mikor már nem is jut eszembe, nem is keresem sehol, mert a dolgok erre felénk, mindig így történnek. Most is bevált ez a taktika. Azóta már sokszor elkészítettem, nekünk is bevált. És most végre itt is helyet kap.

Hozzávalók (12 db-os normál, vagy 24 db-os mini tepsihez):

• 4 ek kukoricaliszt
• 4 ek finomliszt
• 100 ml tejföl
• 100 ml joghurt
• 100 ml olaj
• 2 db tojás
• 150 g reszelt vagy apróra darabolt sajt ízlés szerint /nálunk füstölt trappista/
• 1 1/2 tk só
• 1/2 cs sütőpor
• szezámmag

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 180°C-ra.
2. A muffintepsit kibélelem a kis kapszlikkal.
3. A hozzávalókat kimérem és egy tálban összekeverem
4. Kiadagolom a tepsibe.
5. Megszórom a tetejét szezámmaggal
6. 15-20 percig sütöm.

Szmiljka, Joca köszönöm.

Körtés tarte tatin

A nagyszüleimnél végre elkezdett érni a körte. Sajnos nem tudom milyen fajta. Kora ősszel kezd érni, a héja főként barna, kicsi sárgás foltokkal. Nem eltartható. Ha egyszer érni kezd, néhány héten belül fel kell használni az összeset. Leveses, szaftos, ízletes. Mivel a tavalyi évben valamiért teljesen elmaradt a tarte tatin sütése, az idei szezont rögtön a körtéssel kezdtem. Nekem jobban ízlik, mint almával, mondjuk az is igaz, hogy alapvetően jobban szeretem a körtét. 

Az elkészítése sem bonyolult. A legtöbb időt és fáradságot a gyümölcs pucolása jelenti. A végeredmény azonban még ennél nagyobb erőfeszítésért is kárpótolna. Z szerint: ISTENI!

Hozzávalók:

• 4 db közepes körte
• 50 g vaj
• 50 g cukor
• 1 rúd vanília
• 1 cs leveles tészta

Elkészítése:

1. Előmelegítem a sütőt 180 °C-ra
2. A vajat egy sütőben való használatra is alkalmas serpenyőben felolvasztom.
3. Hozzáadom a cukrot, kis lángon hagyom karamellizálódni.
4. Közben megpucolom, félbevágom és kimagozom a körtéket.
5. Amikor a cukor halvány barna, belerakom a félbevágott vaníliarudat, megkeverem, majd elrendezem a körtéket, vágott felükkel lefelé.
6. Hagyom a körtéket puhulni 6-8 percig. /NEM KEVEREM!/
7. A körték tetejére teszem a leveles tésztát úgy, hogy a gyümölcsöket teljesen lefedje.
8. 15 percre a sütőbe teszem.
9. Kicsit hagyom hülni, majd tányért teszek a tetejére és megfordítom
10. Ha nagyon a gyermekeim kedvében szeretnék járni, vaníliasodót is készítek hozzá.

Hozzávalók (vanília sodó):

• 3 db tojás
• 3 ek cukor
• 200 ml tejszín
• 300 ml tej
• 1 ek kukorica keményítő
• 1 rúd vanília

Elkészítése:

1. A felütött tojásokat kikeverem a cukorral és a keményítővel.
2. Hozzáöntöm a a tejszínt és a tejet, beledobom a hosszában félbe vágott vanília rudat
3. Folyamatos keverés mellett forrásig melegítem, majd kihűtöm.
4. Nem tudok elég sok sodót készíteni

Brazil diós, szőlős morzsasüti

A gyümölcsöstálon, már egy hete szinte érintetlenül ott csücsült a gyönyörű fürt szőlő. Senki sem akarta megenni. Megkóstoltam. Teljesen átlagos szőlő volt. Nem volt kiemelkedően finom, vagy édes, mag is volt benne, ezért aztán nem is nagyon fogyott. A kiskorúak kifejezetten a mag és héj nélküli szőlőt részesítik előnyben, ami ugyebár eléggé nehezen kivitelezhető; Á pedig akkor eszik gyümölcsöt, ha valaki (vajon ki?) egy tálban falatnyi darabokban fogyasztásra kész állapotban az orra elé teszi. Szóval a szőlővel kellett kezdeni valamit, mielőtt a komposztban végzi, amit nem nagyon szeretek elkövetni. Bevallom éppen sütni sem nagyon volt kedvem, ami az én esetemben kifejezett ritkaságnak számít. Legtöbbször azért kell erőt vennem magamon, hogy NE süssek. Most azonban eléggé fáradt voltam a csapatépítő tréningtől, így a motiváltsági szintem az abszolút lusta sütemény felé vitt. Morzsasüti lesz. Ehhez már csak le kellett szemezni, és ki kellett magozni a szőlőt, de itt - mivel az elhatározás már megszületett - már nem volt megállás. Körülnéztem még a konyhában és a kamrában elfekvő, maradék gyümölcs, müzli és keksz felhozatal végett, majd megszületett a nagy mű. Az irodában T és T épp most végzett az utolsó morzsákkal. 

Hozzávalók:

• Nekem ezek voltak otthon
• 500 g szőlő
• 250 g alma
• 250 g barack
• 50 g aszalt szilva
• 50 g aszalt cseresznye

• 150 g hideg vaj felkockázva
• 250 g liszt
• 100 g aprított mandula
• 50 g aprított brazil dió (H és Z most látták a Rio2-t és ki kellett próbálni a brazil diót)
• 1 tk sütőpor
• 120 g cukor

Elkészítése:

1. Előmelegítem a sütőt 180°C-ra
2. A gyümölcsöket egy hőálló tálba aprítom vegyesen
3. A vajat a liszttel összemorzsolom, vagy robotgéppel csináltatom ugyanezt
4. Belekeverem a többi hozzávalót úgy, hogy a "tészta" morzsás állagú maradjon
5. A morzsát a gyümölcsökre halmozom
6. 20-25 percig sütöm.
7. Ha nagyon puccos akarok lenni, akkor tejszínhabbal, vagy vaníliasodóval tálalom. Ha nem. akkor így is tökéletes.

Lecsó, ahogyan Z is szereti...

Az idén eddig még nem készült a konyhámban lecsó. Ez felettébb különös, mivel Á is és én is nagyon szeretjük. Most azonban komolyabb mennyiségű paradicsom, illetve paprika halmozódott fel otthon, amit csak nyers formában már nem tudtunk elpusztítani. Nosza, itt a lehetőség egy rég várt lecsóra! Volt segítségem is, mivel ehhez az ételhez elég sokat kell darabolni és szeletelni, előtte pedig mosni, tisztogatni. Ez utóbbi feladatra H önként jelentkezett, így a paradicsomok és paprikák tisztításának alaposságát még a Népegészségügyi Intézet sem igazán kérdőjelezhette volna meg.

Hozzávalók:

• 1 kg paradicsom
• 1/2 kg paprika
• 150 g házi sonka
• 4-5 szál újhagyma
• 4-5 tojás

Elkészítése:

1. Megmosom, és felaprítom a paradicsomot, paprikát és a hagymát.
2. Kicsi kockákra vágom a sonkát, majd lepirítom.
3. Hozzáadom a hagymát, üvegesre párolom.
4. Jöhet a paradicsom, és a paprika. Alaposan összefőzöm.
5. A rotyogó zöldségek közé keverem a feltört tojásokat.
6. Szükség szerint sózom.

Caprese vacsorára

Tegnap úgy alakult, hogy sikerült a már rég rendszeresre tervezett kímélő vacsorát megvalósítani, és caprese került a teraszon az asztalra. H és Á is nagyon örült. H szerint minden este ilyet kellene ennünk. Már elkezdtem készíteni a fényképeket, amikor eszembe jutott, hogy előző este H mindenáron le akarta szedni a konyha ablak alatti egyetlen tő paradicsomról az egyetlen beérett termést, ami az én szeszélyem folytán sárga. Le is szedte. Én pedig visszamentem a konyhába,és felszeleteltem az egyetlen szem sárga paradicsomot, és a saláta tetejére tettem. H hangos tiltakozásba kezdett, amikor meglátta "Szedd le a barackot, azt nem kérem!!!". Én egy darabig nem értettem a dolgoz, azután persze leesett. Végül Z nem kért, de így is elfogyott az utolsó falatig.

Hozzávalók (1 felnőtt, 1 gyerek):

• 2 cs mini mozzarella
• 2 nagy paradicsom (nekem a nagyszüleimtől igazi házi)
• egy marék friss bazsalikom levél
• extra szűz olivaolaj
• só

Elkészítése:

• Előveszem a tálat, kibontom és lecsepegtetem a sajtot.
• Megmosom, összevágom a paradicsomot
• Megmosom a bazsalikom leveleket
• Az egészet a tálra halmozom, meglocsolom olajjal, kicsit sózom.

A rendszeres olvasóktól bocs a hosszú szünet miatt, de én is egy kicsit vakációztam.