Borral készült karácsonyi sütemények

Finoman szólva mostanában egy icike-picikét csúszásban vagyok a blogolással. Igyekszem pótolni az elmulasztott bejegyzéseket és recepteket. beszámolóval kezdünk. December 10-ére a Fekete Borpince ismét sütiversenyt hirdetett. Elméletben már jó előre elkészítettem a finomságokat, de a gyakorlati megvalósítás kicsit kitolódott.  

- Mostanában eléggé mozgalmas és sűrű az életünk, sok a program, kevés a segéderő, illetve máshol van rájuk nagyobb szükség. - 

Szóval a verseny előtti héten rendeztem próbasütést. Nem a terveim szerint alakult. A tesztbizottság pozitívan nyilatkozott ugyan, de a pusztítás mértéke nem igazolta, hogy az állításaik hitelesek lennének. Itt jegyzem meg, hogy mindig mindenkinek elmondom, teljes őszinteséget várok, mert különben elhiszem a rosszról is, hogy jó, és legközelebb sem változtatok a recepten. Sajnos legtöbbször győz az udvariasság. Most is ezt kellett látnom. Kénytelen voltam kizárólag a saját benyomásaimra hagyatkozni.

Változtattam. Sokkal jobb lett. Jobban is fogyott.

Kétféle sütivel készültem. A többi versenyzőtől eltérően én nem fogalmaztam meg az édességekhez semmiféle mögöttes filozófiát, csak finomat szerettem volna készíteni. Az első versenyző (a későbbi győztes) Mickó mama klasszikus faág tortájának újragondolása, ahol az ízvilágot igyekeztem maximálisan megtartani, a forma azonban teljesen átalakult. Az autentikus faágból, klasszikus cupcake lett. Egy falatnyi csoki, lekvár, mandula mennyország. Egy pirinyó borral megbolondítva.

Hozzávalók piskóta:

• 5 db tojás
• 60 g cukor
• 100 g őrölt mandula

Elkészítése

1. Előmelegítem a sütőt 175 °C-ra, kibélelem a minimuffin formákat
2. Szétválasztom a tojásokat.
3. A tojássárgáját a cukorral habosra keverem, a fehérjéből kemény habot verek.
4. A cukros tojássárgájához keverem a mandulát.
5. A hab felét a sárgájás keverékhez adom, majd a fellazított masszához keverem óvatosan a többi fehérjehabot is.
6. A muffin formákat félig töltöm a masszával és 10-12 perc alatt készre sütöm

Lekvár:

• A versenymunkához a saját rumos vaníliás szilvalekváromat összefőztem 1 dl 2012-es évjáratú Fekete Patikárius cuvée-vel. Bármilyen az ízlésünknek megfelelő lekvár jó.
• A lekvárt fecskendővel a puffancsok belsejébe juttatom

Hozzávalók krém:

• 150 g puha vaj
• 3 ek kakaópor
• 3 ek sötétbarna nádcukor
• 50 ml vörösbor
• 1 ek mascarpone

Elkészítése:

1. A vajat kikeverem a cukorral.
2. A kakaóport elkeverem a borban
3. A kakaós keveréket a vajhoz, adom, majd beleteszem a mascarponét
4. Teljesen egyneműre keverem
5. A krémet habzsákból a muffinok tetejére nyomom, ízlés szerint díszítem.

Sütőtök leves

Komoly fizikai erőt igénylő feladat a sütőtök feldarabolása, ezért megfelelő férfias segítség nélkül én nem is szívesen kezdek hozzá ehhez az embert próbáló művelethez. Szerencsére Á vasárnap délelőtt elérhető, és még hajlandó is volt nekigyürkőzni. Így az egyébkén nem túlságosan hatalmas, de az én kvalitásaimon azért túlmutató tök legyőzetett. A levesre pedig -  az első információ birtokában nem is annyira diszkréten fanyalgó édesanyám végül eljött, és jóízűen meg is ebédelt belőle. Sajnos Z és H nem volt hajlandó az egy nyalásnyi mennyiségnél többet bevinni a szervezetbe. Apa kétszer is szedett, ezzel az aprónépre jutó mennyiséget is sikerült elfogyasztani. 

Hozzávalók:

• 600 g sütőtök
• 1 l húsleves (vagy 2 bio leveskocka)
• 100 g szeletelt bacon
• 50 g frissen pirított tökmag.
• 200 ml tejszín

Elkészítése:

1. A felszeletelt tököt 200 °C-os sütőben 30 perc alatt puhára sütöm
2. Kikaparom a belsejét, pürésítem.
3. Felöntöm húslevessel.
4. Összeforralom. beleöntöm a tejszínt
5. Pirított baconnel és tökmaggal melegen tálalom

Nyári torta

Mostanában már igazán kitört a nyár. Meleg van. Ennek ellenére nem szívesen mondunk le ilyenkor sem egy-egy finom krémes sütiről, a sütőt azonban egyáltalán nincs kedvem bekapcsolni. Ennél melegebbet már nem szeretnénk az otthonunkban. 
Nálunk ekkor jönnek a sütés nélküli, igazi nyári torták. És mivel itt a sárgabarack szezonja...

Hozzávalók (kekszes alap):

• 200 g keksz (én most vajas kekszet használtam, de csak rajtunk múlik)
• 75 g szoba hőmérsékletű vaj

krém:

• 750 g mascarpone
• 200 g fehér csokoládé megolvasztva
• 100 ml tejszín
• 250 ml natúr joghurt
• 1 ek. sötétbarna nádcukor
• 500 g sárgabarack megtisztítva, összevágva

máz:

• 200 ml friss sárgabarack lekvár
• 1 ek gyümölcspektin

Elkészítése:

1. A kekszet összetöröm, és a vajjal összemorzsolom
2. Belesimítom a tortaforma aljába, és hűtőbe rakom.
3. A krém hozzávalóit a gyümölcs kivételével géppel összekeverem
4. A barackot óvatosan belekeverem
5. A krémet a tortaformába öntöm, kicsit a pulthoz ütögetve elegyengetem a tetejét, hűtőbe rakom
6. A lekvárt összeaprítom botmixerrel, majd felforralom, a gyümölcspektint hozzáadom.
7. A még meleg lekvárt a torta tetejére öntöm.
8. 3-4 óra hűtés után tálalom.

 

Cseresznyeleves málnavelővel

A hét végén kivételesen saját magunknak kellett megoldanunk valamennyi étkezésünket. Mondhatom, hogy ez mifelénk elképesztően ritka helyzet. Ha nem valamelyikünk szüleinél ebédelünk legalább az egyik napon, akkor a szomszédainkkal és egyben barátainkkal szervezünk valamiféle közös programot, melybe a szem szájnak ingere kategória is minden esetben bele tartozik. Ez utóbbi most hétvégén is sikerült, csak most rajtunk volt a sor, hogy valami finomságról gondoskodjunk, így tehát nem voltunk egy alkalommal sem megmentve.

Mivel szombaton együtt grilleztünk egy fergetegeset, főétel maradt bőven a vasárnapi ebédhez, de a lányok már nem érték be csupán főétellel,ezért valami villámgyors és az ő ízlésüknek is megfelelő levessel kellett előrukkolni.

Szerencsére már itt a gyümölcs szezon. Volt itthon egy kis tálnyi cseresznye és valamivel kevesebb málna is. Először csak cseresznye levest kezdtem készíteni, de ez a cseri még nem a mélybordó érettség szintjén állt, ezért eléggé fakó lett a lé színe. Én pedig most valami határozott színre vágytam. Kis ideig hezitáltam, hogy tegyek e bele málnát, de Z jött segíteni, és neki nem voltak kétségei afelől, hogy a két gyümölcs tökéletesen össze fog e passzolni. Állította, hogy ne gondolkodjunk tovább. Lelkesen segített a málnavelő előállításában, és a leves besűrítésében is.

Végül lelkesen falták a levest. H három tányérral pusztított, Z beérte a szerényebb kettővel.

Hozzávalók:

• 250 g magozott cseresznye
• 250 g málna
• 1 rúd vanília
• 3 tojás
• 1/2 citrom leve
• cukor ízlés szerint

Elkészítése:

1. A cseresznyét felteszem főni, belefacsarom a citrom levét, hozzáadom a felvágott vaníliát.
2. A málnát botmixerrel és kevés vízzel pürésítem, majd átpasszírozom, hogy a magoktól mentes legyen.
3. A málnavelőt a levesbe öntöm.
4. A tojásokat cukorral habosra keverem.
5. A felforrt leves alatt a lángot elzárom, majd a tojásba adagolom folytonos kevergetés mellett.
6. A tojásos keveréket visszaöntöm a levesbe.
7. A finomságot hidegen tálalom.

  

Nicky villámgyors pogácsája

Április utolsó szombatján kies városkánkban megtartották az immáron szokásos helyi aranyérmes borok kóstolóját. Ahogyan tavaly, úgy , na jó, nem egészen úgy, az idén is részt vettünk rajta. Szombat délután háromtól hatig a város 48 aranyérmes borát lehetett egy helyen, egy időben kóstolni. Párját ritkító esemény, hiszen a borászok és borok kedvelői egy igen intenzív, mindenki azonos idejű jelenlétével találkozhat, beszélgethet, kóstolhat, és minősíthet is. Ez a rendezvény az, ahol a város - erre az évre érvényes - borát először bemutatják, és az érdeklődők kóstolhatják is.
Szóval Á már hetekkel korábban megszervezte, hogy részt tudjunk venni a borkóstolón. Atyám szerint lassan intézményesítjük az alkoholizmust, annyit járunk borkóstolóra, de ez megérte még ezt a szúrós megjegyzést is. Kedves munkatársam, és mostanra talán már azt is bátran mondhatom: barátom, Nicky is velünk tartott, ahogyan tavaly is, és Á rákérdezésére beismerte, hogy pogácsával készül, ahogy tavaly is. 
Nicky kicsit később érkezett, int mi, de a késedelem, maximálisan megbocsáttatott valamennyiünk részéről, amikor titokban, a vállán tartott táskát kinyitva odakínálta nekünk a még mindig langyos, illatozó, tökéletesen leveleire széteső, fantasztikusan finom pogácsákat. Pontosan erre volt szükségünk, és teljes szívemből mondhatom, Isten tartsa meg jó szokását. Nicky és a tökéletes pogácsái nélkül nem biztos, hogy teljes egészében meg tudtam volna őrizni méltóságomat, ezen rapid borkóstoló végére. Így hazafelé Á-val igazán kellemes sétát tettünk, és jókedvűen láttuk viszont rosszcsont csemetéinket.
A pogácsa receptjét már hétfőn elkértem, és azóta többször is volt már alkalmam elkészíteni. Készült laktózmentes változatban is. Nem rontott rajta a tejtermékek hiánya.
Nicky hozzájárulásával teszem a kiváló és nagyon egyszerű receptet közhírré.

Hozzávalók:

• 500 g fehér liszt
• 250 g vaj
• 200 ml tejföl
• 25 g élesztő
• 2 tk só
• 1 tk cukor
• 4 tojás sárgája
• reszelt sajt, tojás a tetejére.

Elkészítése:

1. A lisztet és a felkockázott hideg vajat összedolgoztatom robotgéppel, ennek hiányában kézzel összemorzsolom.
2. A tejfölben elkeverem az élesztőt, cukrot, sót, tojás sárgáját.
3. A folyékony keveréket a liszthez adom, és összedolgozom.
4. A tésztát meggyúrom, majd kétszer hajtogatom. (föntről, lentről, balról, jobbról), a hatékonyság érdekében a hajtogatások között kicsit pihentetem.
5. Kinyújtom, megkenem tojással, megszórom sajttal, és kiszaggatom.
6. Előmelegített sütőben 180°C-on 25-30 perc alatt aranybarnára sütöm.

Hamburger, ahogy Á szereti

Az utóbbi hetekben kicsit összegyűltek az ünnepelni valók a barátainkkal: szülinap, névnapok. Első felindulásból úgy gondoltuk, melegszendvicsezzünk egyet, hogy senkinek ne kelljen sokat dolgoznia. Én is egyetértettem, mert a hosszú hétvége elégé zsúfoltnak ígérkezett. szinte minden napra jutott egy, esetleg két program is. Azután Á-val gondoltunk egyet, és a születésnapi családi összejövetelt elnapoltuk egy kicsit. Nehezen tudtuk volna úgy időzíteni, hogy minden más program, és vendég is meglegyen, elégedett legyen. Azután egy másik elfoglaltságot a szervező mondott le, amit ekkor már nem fájlaltam annyira, mert ránk fért ez a nyugis négy nap. Szóval eléggé felszabadultunk a nyomás alól. Így a csendben elsuttogott óhaj: nem hamburgerezhetnénk? Elérhető távolságba került.

Megrendeltem a húst a kedvenc hentesünktől. Körbe telefonáltam. Mindenki benne volt a buliban. Persze, csak jönnek és esznek. Én sem szoktam nemet mondani. Végül úgy alakult, hogy D és G is erre jártak a hétvégén, így még hárommal többen lettünk. Az egyszem unokahúgom is lelkes fogyasztó. 

A hamburger menü nálunk mindig a következő: Házi bucik. Házi húspogácsák, hatalmas mennyiségű zöldség felaprítva, mindenki kedvére válogathat. Egy nagy tányér sajt. Ketchup, mustár, majonéz, hogy senki se szenvedjen hiányt.

Hozzávalók (4 hamburgerhez):

• 500 g darált marhahús
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek worcestershire szósz
• 1 ek szója szósz
• só, bors

Elkészítése:

1. A vöröshagymát felaprítom, a fokhagymákat összezúzom
2. Az összes hozzávalót alaposan összekeverem
3. 4 pogácsát formázok. Serpenyőben, vagy nyáron grillen mindkét oldaláról átsütöm.

A zsemléket én magam szoktam készíteni, de pékségekben is könnyen beszerezhető.

Csirke cacciatore

Néhány éve ez az étel a legnépszerűbbek között szerepelt. De úgy tűnik a konyhákban is megvannak az aktuális irányzatok, és új bejegyzések között szinte nem is lehet megtalálnia vadász módra készített csirkét, azaz cacciatoret. Ez egy egyszerű zöldséges csirkeragu. Azon típusú étel, amelyiket mindenki máshogyan készíti, nincs szigorúan lefektetett szabályzata az elkészítésének. Több receptet is elolvastam, az alapvető közös vonások, a csirke, hagyma, paradicsomlé és a végén a fekete olajbogyó. Én mondjuk el tudnám képzelni birkából vagy nyúlból is, de azok a gyermekeim körében kevésbé népszerű húsok. Tegnap azonban a lányok és a vendégeink körében is sikert aratott. Bár megkaptam azt a kérdést, hogy sima sültcsirkét rizzsel nem szoktam készíteni? Elárulom, hogy sima sültcsirke is szerepel az étlapunkon, de a rizzsel már nem állunk ilyen jól. Azt ugyanis nem szereti senki. A ragu elkészítésére persze jó apropót szolgáltatott az is, hogy végre beszereztem egy szépséges öntöttvas lábast fedővel. Beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Hozzávalók (4 személyre):

• 4 egész csirkecomb
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2 szál sárgarépa
• 2 szál szárzeller
• 1 db bébicukkini
• 200 ml fehérbor
• 500 ml passzírozott paradicsom
• 1 ág rozmaring
• 1 ág kakukkfű
• kevés olaj
• 2 maréknyi fekete oljabogyó
• só

Elkészítése:

1. Előmelegítem a sütőt 150-160 °C-on
2. A combokat sütőbe rakható lábosban kevés olajon lepirítom, majd kiveszem őket az edényből.
3. Kicsit megpirítom a zöldségeket is, majd felöntöm a borral és alaposan felkapargatom az edény aljára tapadt anyagokat, sózom, majd visszateszem a húst az edénybe.
4. Felöntöm az egészet a passzírozott paradicsommal, ráteszem a fűszereket.
5. Lefedem és az előmelegített sütőben 1-2 órán át rotyogtatom.
6. A tetejére öntöm az olajbogyókat, és kicsit még főzöm fedő nélkül is.
7. Vastag, ropogós héjú kenyérrel tálalom.

Forralt bor

Az elmúlt hetekben legalább a hőmérséklet tekintetében igazi tél volt. Otthon egész nap égett a tűz a kandallóban, Forró teát ittunk, és az orrunkat sem igazán dugtuk ki, mert Z is és H is beteg lett. A máskor oly sokat segítő szüleim pedig a harmadik unok társaságát élvezték egy síparadicsomban. Így kénytelen voltan én gondjukat viselni. Valójában még jól is esett egy kicsit otthon lenni. Ami pedig a hideg estéken a legjobb ilyenkor az az igazi házi forralt bor. Jelen esetben azonban nem a klasszikus vörösbor az, mit szóba kerül, hanem egy családi kedvenc, ami szintén Á már többször jó szívvel emlegetett nagymamájától maradt ránk. Azért is tekinthető igazi favoritnak, mert nem a klasszikus fahéj, szegfűszeg, citrusok dicsérete, hanem a nálunk oly közkedvelt vanília diadala.

Hozzávalók: 

• 500 ml fehérbor 
• 3 db tojás
• 1 rúd vanília
• 3-4 ek cukor

Elkészítés:

1. A három tojást kikeverem a cukorral.
2. Felöntöm a borral, és felteszem főni.
3. Folyamatos keverés mellett hozzáadom a vaníliát, és forrásig hevítem.
4. Azonnal tálalom

Gourmet Borvacsora Advent jegyében

Harmadszor ért az a megtiszteltetés, hogy felkért  Fekete Borpince, hogy ínyenc vacsorát készítsek a boraikkal. Most Advent idején különösen alaposan igyekeztem felkészülni, hogy semmi se jöhessen közbe, amennyire csak lehetséges minden jól sikerüljön. 

Hetekkel korábban összeállítottam a menüt, és Horváth Tibor segítségével hozzá igazítottunk egy borsort is. Persze most is voltak apró módosítások. A megbeszélt borok közül volt, amelyik olyan népszerű a pincénél, hogy a vacsorához már nem maradt elegendő mennyiségű belőle, így az egyik fogást kicsit újra kellett gondolni. Nem árulom el, melyiket. A vendégek létszáma is módosult még az utolsónak számító pillanatban (szerda este) is. Ekkor éppen a vacsorához szükséges bevásárlást végeztem. Csörgött a telefonom, és Tibor közölte, hogy még heten csatlakoznak a szombat esti rendezvényhez. Kicsit módosítottam a mennyiségeket.

Az előkészületeket pénteken kezdtem meg a cérme bruleé első három adagjával. Ez 8-8-8 kis tálkányi mennyiséget jelent. Ekkor azonban még nem vettem számításba, hogy a szuperselymes vaníliakrém mekkora csáberőt jelen a családom tagjaira. Komolyan vették, hogy itt nekik tesztelni kell! Az lett a vége, hogy negyedik adagot is ellett készítenem.  
Pénteken főztem meg a marharagut is, mert sokkal jobb, érettebb lesz az íze, ha hagyjuk állni egy napot. És a kacsamáj pástétomnak is szüksége volt némi időre, hogy kidermedjen.

De lépjünk a szombati napra. Otthon csúcsra járattam a konyha teljes felszerelését, így minden időben elkészült, és még mi is kiértünk a pincébe, hogy a vendégek érkezésére díszbe öltöztessük az asztalokat (ez Madarász Tímea érdeme, aki az Alkot-Lak lelkes tulajdonosa, és most már második alkalommal a terítékek és asztalok feldíszítője. Köszönöm a sok segítséget.)

Gyorsan az asztalokra tettük a pogácsákat, és a kétféle előételt kitálaltuk a kistányérokra. Éppen csak végeztünk, amikor megérkeztek az első vendégek, majd rövidesen a többiek is. 

Én még egy kicsit izgultam volna magamban, de Tibor nem hagyott időt az önmarcangolásra; köszöntötte a vendégeinket, és nekem is átadta a szót. Na, ettől tartottam a legjobban. Írásban még úgy ahogy kifejezem magam, beszélgetni az idők végezetéig tudok, de kiállni 20-25 ember elé, és valamit mondani magamról és az általam készített ételekről, na ez már nem a kedvenc elfoglaltságom. A mostani alkalommal kicsit felkészültebb voltam, mint korábban. D. rámparancsolt, hogy írjam le, amit mondani szeretnék, készüljek fel egy kicsit jobban. Igaza volt. Most összeszedettebb voltam, mint korábban. Talán sikerült egy kicsit fel is építenem a mondandómat, bár azt hiszem eléggé csapongó a stíluson írásban is.
A vendégváró pogácsa, és a beszédek után cézár saláta nyitotta a sort. Nevezhetjük vega előételnek is, mert a parmezán és a fürjtojás kivételével minden hozzávalója növényi eredetű.

Ezt követte a borban pácolt kacsamáj pástétom. Ennek tálalásával kicsit meggyűlt a bajom, de a végén sikerült elég jól megoldanom a problémát. Az ízével azt hiszem nem lehetett nagy baj, mert nem igazán maradt semmi a tányérokon. (Az ellenvéleménynek természetesen helyet adok a kommentek között)

A főétel a számomra oly kedves burgundi marharagu (Á, a kedvenc vacsorafotósom most is kicsit elmaradt egy fogással), most éppen puliszkával. Annyit kell tudni, hogy ugyan nem nagyon jellemző rám az ilyen kísérletezés, de ez volt életem első puliszkája. Na jó a második. Készítettem előző nap egy próba adagot. Az nem sikerült valami fényesen. Kicsit nyers maradt és nem volt eléggé ízletes sem, így élesben mér kicsit többet kóstolgattam, hogy tényleg jól sikerüljön.

A főétel után kaptam egy kis időt, hogy a desszertet megfelelően előkészíthessem. Nem volt elég az idő. De azért a kellő mennyiségben elfogyasztott kiváló borok már megtették a hatásukat és a jókedvű vendégek nem bánták, hogy néhányuknak egy kicsit még várni kellett a gyermekeim által hőn szeretett créme brulée-re. Ebből sem hagytak meg túl sokat. Bár el kell ismernem, hogy a mellé választott cabernet nem volt tökéletes összhangban a vaníliakrémmel. Majd legközelebb.