2017. január 30., hétfő

H készítette rakott krumpli

Úgy alakult a múlt hét, hogy kedden reggel H-nak elkezdett folyni az orra. Szerdán már otthon maradtunk, mert nem volt túl jó kedve a reggeli felkeléskor. Itt jegyzem meg, hogy tíz órára már semmi bágyadtság nem látszott rajta, ugyanolyan virgonc volt, mint bármelyik másik napon. Mondjuk az orra folytt rendesen, és ki is pirosodott pillanatok alatt. 





Tele lett az otthonunk használt papírzsebkendők tömkelegével. Mondjuk ez nálunk minden nátha alkalmával így történik. Nem tudom miért, de amikor én, mint szülő azt mondom, hogy az a szabály, hogy a használt zsebkendőt a szemétbe kell dobni, akkor ez abban a szent pillanatban végleges törlésre kerül a gyermek memóriájából amikor elhangzott. Ellenden, amikor a doktorbácsi azt mondja, hogy egy hétig nem mehet tornaórára, azt az utolsó pillanatig szigorúan be kell tartani. Nem tudok eligazodni a dolgok fontossági sorrendjén.
A lényeg, hogy itthon töltöttünk kettecskén három napot. Minden nap főzni kellett ebédre. Felajánlottam, hogy spagettit készítek. H első felindulásból igent mondott. Kivettem a fagyasztóból a húst, előkészítettem a hozzávalókat, amikor hozzám somfordált, és megkérdeztet: Anya, lehet rakott krumpli? Még időben voltunk, ezért aztán a husi ment vissza a fagyóba, a krumpli pedig beugrott a mosogatóba. Én csak előfőztem, és krumplit pucoltam, felszeletelhettem a szalámit, és kikeverhettem a tejfölt. Minden mást a mindjárt hat éves főszakács készített el, kiapadhatatlan lelkesedéssel. Kicsit kóstolgatott, kicsit mártogatott, szétválogatta a főtt tojás sárgáját a fehérjétől, majd gondosan eloszlatva rátette a krumpli tetejére, végül közölte, hogy elkészült a mű, mehet a sütőbe. Nagyon finom lett. Á is megnyalta utána mind a tíz ujját. Hiszen ha már mi itthon töltöttük a napot, és még főztünk is, akkor velünk költötte el mindhárom napon az ebédet. 

























2017. január 23., hétfő

Karácsonyi sütik folytatás

Miután kezdetét vette a rendezvény mindenki bemutatta néhány szóval az általa készített finomságokat. Az én második sütimet (ami a versenyben a második helyezett lett) a karácsonyi tojáslikőr és a forralt bor ihlette. Alapnak a már több helyen is kipróbált és bevált profiterol szolgált. Remekül lehet hozzá énes vagy akár karakteresen sós tölteléket is alkalmazni. Most az édes került sorra. Könnyű fehérboros vaníliás krémet készítettem, amiben most nem volt nagyon karakteres a fehérbor ízvilága, inkább szépen, harmonikusan belesimult a vaníliás ízvilágba. (Jajj, de szépen sikerült önbizalommal teli mondatocska lett!)



Végigkóstoltuk a sütiket. Z és H már nagyon profin csinálták. Hiába, sokadszor vesznek részt ilyen eseményen, és mindig remekül szórakoznak. Minden finomságból kértek a tányérjukra egy-egy falatnyit, és alaposan megízlelték. Végül ők is részt vehettek a szavazáson. Z már egyedül írta fel a számára legfinomabb sütemények sorszámát, H-nak még Á segített. 
Az eredményhirdetés után lementünk a pincébe megkóstolni még néhány bort, Tibor szokása szerint kihívás elé állította a borkedvelő társaságot: Ki kellett találni, hogy a címke nélküli üvegből töltött bor, vajon milyen fajta lehet. Sajnos most sem sikerült bebizonyítanunk, hogy valódi borszakértők vagyunk. Viszont remekül szórakoztunk azon, hogy próbálkoztunk, találgattunk, mégsem sikerült a megfelelő fajta nevét eltalálni. 
Most is remek délutánt töltöttünk a Fekete Borpincében, finom borokat és hozzájuk készült remek süteményeket kóstolva.

Hozzávalók (fehérboros krém):
  • 3 tojás sárgája
  • 150 ml fehérbor
  • 150 ml víz
  • 2-3 ek cukor
  • 1 ek liszt
  • 2 ek mascarpone
  • 1 rúd vanília
Elkészítése:
  1. A tojássárgáját kikeverem a cukorral és a liszttel
  2. Hozzáadom a vizet és a bort, belekaparom a vanília magjait, majd a rudat és a keverékbe dobom.
  3. Forrásig melegítem a keveréket.
  4. Hagyom kihűlni, majd robotgéppel habosra keverem és hozzáadom a mascarponét.
  5. 3-4 órára hűtőbe teszem.
  6. Habzsákból adagolom a félbevágott profiterolok közepébe.