A korábban leírt Wellington akármennyire is szeretném, a gyermekeim számára nem elfogadható étel. Leginkább a "meg sem szeretném kóstolni" kategóriába tudják besorolni. Ezért nekik külön kellett azon a szombaton is ebédet készítenem. Szerencsére a tészta mindig jó ajánlat a számukra.
Ezt az ételt, legjobb tudomásom szerint, itt a Sárközben szokás készíteni. Én is Erzsók mamától és a saját nagyanyámtól tanultam Decsen.
Én már ritkán készítem annyira autentikusan, mint ők (azt hiszem soha nem jutott volna/jutna eszükbe kész tésztát használni).
Hozzávalók:
- 1 csomag (500 g) gnocchi
- 1 fej vöröshagyma / 1 csokor póréhagyma, a kényelmesebb
- 300 g tejföl
- 1 ek őröltpaprika
- 1 ek kacsazsír (természetesen bármilyen zsiradékkal helyettesíthető)
- só
Elkészítése:
- A tésztát megfőzöm. Én ennél az ételnél kifejezetten szeretem, ha kicsit túl vab főzve, és kellemesen ragacsos.
- A hagymát apróra vágom, és a kacsazsíron lassan puhára párolom.
- Hozzáadom a tejfölt és a paprikát. Összeforralom.
- A tejfölös mártásba belerakom a tésztagombóckákat (eredetileg krumplival készített gombóc, vagy nudlitészta, ezt váltom ki a gnocchival)
- Ízlés szerint sózom.
Nem szokott maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése