Én jelentem készültem, csak az történt.... Szóval nagyon szerettem volna Márton napra egy új, és aktuális libás/kacsás bejegyzést feltenni. A majdnem rosera sütött mell el is készült, hozzá gömbcukkíni sajtmártással. Tudom, hogy nem szép dolog magunkat dicsérni, de fantasztikusan finomra is sikerült. Elő is vetten az áppárátot, bele is tettem a memóriakártyát, meg is örökítettem. Még a fények is igazán kedvezőnek bizonyultak, szépek lettek a fotók. Felfaltuk az ebédet. Nem maradt belőle egyetlen falat sem.
Jött a délután, gondoltan megnézem a fotókat, kiválasztom a megfelelőeket, és kerekítek egy szép kis történetet, mert még a hangulat is megjött hozzá. Itt jött el a fordulat a történetben: A képeket nem tudom levarázsolni a memóriakártyáról. Csak és kizárólag a fényképezőgéppel tudom megtekinteni őket, semmilyen más módszert nem találtam mindez ideig, amivel át tudom varázsolni őket a számítógépemre.
A bejegyzést, és a receptet persze így is közkinccsé tehetném, de lássuk be, hogy a mai világban egy gastroblog bejegyzés, amely egy étel elkészítését taglalja, és semmiféle saját illusztrációval nem rendelkezik; hát nem igazán számíthat figyelemre senki részéről. Mindemellett én is szeretném, ha a későbbiekben, amikor esetleg nosztalgiázva visszakalandozok a blogban látnám, mit is készítettem.
Szóval Így történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése