Krumplis gombóca

A korábban leírt Wellington akármennyire is szeretném, a gyermekeim számára nem elfogadható étel. Leginkább a "meg sem szeretném kóstolni" kategóriába tudják besorolni. Ezért nekik külön kellett azon a szombaton is ebédet készítenem. Szerencsére a tészta mindig jó ajánlat a számukra.

Ezt az ételt, legjobb tudomásom szerint, itt a Sárközben szokás készíteni. Én is Erzsók mamától és a saját nagyanyámtól tanultam Decsen.

Én már ritkán készítem annyira autentikusan, mint ők (azt hiszem soha nem jutott volna/jutna eszükbe kész tésztát használni).

Hozzávalók:

• 1 csomag (500 g) gnocchi
• 1 fej vöröshagyma / 1 csokor póréhagyma, a kényelmesebb
• 300 g tejföl
• 1 ek őröltpaprika
• 1 ek kacsazsír (természetesen bármilyen zsiradékkal helyettesíthető)
• só

Elkészítése:

1. A tésztát megfőzöm. Én ennél az ételnél kifejezetten szeretem, ha kicsit túl vab főzve, és kellemesen ragacsos.
2. A hagymát apróra vágom, és a kacsazsíron lassan puhára párolom.
3. Hozzáadom a tejfölt és a  paprikát. Összeforralom. 
4. A tejfölös mártásba belerakom a tésztagombóckákat (eredetileg krumplival készített gombóc, vagy nudlitészta, ezt váltom ki a gnocchival)
5. Ízlés szerint sózom.

Nem szokott maradni.

Wellington bélszín

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a receptet már gyakorlatilag mindenki leírta és közzé tette, de sajnos akármilyen sablonos is, én sem tudom kihagyni. Talán tíz éve, hogy először készítettem. Akkor még Á-val kettecskén laktunk egy lakásban, amit a korábban ott lakó szeretteink sehol máshol helyet nem kapó dolgai már félig megtöltöttek. Mi azonban nagyon örültünk ennek az otthonnak, ami az első igazi otthonunk volt. A felhalmozott kincsek miatt csak évekkel később kezdtem el zsörtölődni, és kicsit irigyelni azokat a barátainkat, akik nulláról építhették fel a háztartásukat. Az akkori kincsek nagy része velünk költözött később.

Szóval a marha. A kolléganőm ajánlotta a receptet. Először azt hiszem nem is bélszínből (nem nagyon fért bele a költségvetésbe), hanem sertés szűzből készítettem. A nem sütjük át teljesen szintén nem lett volna opció marha esetében sem. Sok minden megváltozott azóta. Most már direkt rózsaszínben szeretem.

Az étel apropója: nemrég hozzájutottam egy fél bélszínhez, mai életében egy charolais marhához tartozott. ( ez a fajta francia származású húsmarha, szerintem nagyon finom a húsa) A karácsonyi lakomázásra gondolva szereztem be, de amikor tisztítottam a húst, valahogyan pont egy szép kis (350-400 g) zsemle formájú darab leesett a többiről, és szinte könyörgött, hogy azonnal használjam is fel, egy finom szombati ebéd képében.

Az én változatom:

Hozzávalók 2 főre:

• 350-400 g sütni való marhahús (sertés szűz)
• 250 g gomba (most csiperke volt)
• 200 g szeletelt bacon
• 1 cs konyhakész leveles tészta
• mustár
• 1 db tojás
• só, bors, olaj

Elkészítése:

1. A gombát apróra szeletelem, és kevés olajon lepirítom, majd pürésítem, sózom, és a serpenyőben a nedvességtartalmát minimálisra csökkentem.
2. A húst pár csepp olajon minden oldalán lepirítom, sózom, borsozom, majd még melegen teljes felületén megkenem mustárral. Pihentetem.
3. A leveles tésztát kiterítem, a bacont a közepére rakom, kicsi átfedésben.
4. A baconon elterítem a gombapépet.
5. A húst a tészta-bacon-gomba közepére helyezem.
6. A tészta kilógó széleit megkenem tojással, hogy jól összetapadjon.
7. A húst becsomagolom a tésztába (apránként hajtogatom rá a tésztát, hogy minél jobban fel tudja venni a hús alakját).
8. A kész "batyut" 170-180 fokon addig sütöm, míg a tészta piros és ropogós lesz.
9. Mielőtt felvágnám 8-10 percet pihentetem.
10. Csak salátát szoktam adni mellé.

Az elkészült "batyut" 2-3 napig a hűtőben tartva később is el lehet készíteni. Ilyenkor a sütési idő és hőfok tekintetében ajánlatos figyelembe venni, hogy a hús teljesen hideg. Tehát alacsonyabb hőfokon kell kezdeni a sütést, és hosszabb ideig is tart.

Passata, itt a paradicsomszezon!

Teljes erejéből tombol a nyár. Tehát elérkezett végre az igazi, napon érlelt, édes ízletes paradicsomok ideje is. Minden évben teszek el paradicsomot, most már jónéhány éve. Először a nagymamámmal készítettem, pontosabban segítettem neki a tartósításban, de azok a hagyományos édes, cukorral készített, szalicillel tartósított paradicsomlevek voltak, amit be kell vallanom nagyon szerettem. Még magában italként is nagyon szívesen fogyasztottam, sőt, ma is szívesen iszom, bár mostanra sikerült nagyanyámat meggyőzni, hogy sokkal kevesebb cukrot, és még annál is kevesebb tartósítószert alkalmazzon.

A következő lépcsőfok, vagy inkább változat, a sós, fűszerezett (fokhagyma, vöröshagyma, bazsalikom) lett. Ilyet évek óta készítek, és remek alapanyaga lett a bolonyai mártásnak, vagy akár még a csilisbabnak is.

A legújabb változat pedig a klasszikus olasz passata, vagyis a natur paradicsomlé, bármilyen hozzáadott anyag nélkül, kizárólag hőkezeléssel tartósítva.

Azért el kell árulnom, hogy a paradicsom passzírozása embert, és persze kitartást, elszántságot próbáló feladat. A paradicsom magjai az általam kipróbál valamennyi passzírozási technikát igyekeznek a lehető legmacerásabbá tenni.

A hagyományos paradicsompasszírozónak két változatát ismerem: az egyik, a húsdarálóra emlékeztető megjelenésű eszköz, ezt időnként szét kell szedni, mert a magok beszorulnak, és lehetetlenné teszik a további forgatást. A fazék fölé rakható, felül kurblis változattal mindegy, mit passzírozunk, időnként ki kell tisztítani, a benne felhalmozódott nemkívánatos anyagot, ki kell dobni.

Én kipróbáltam a hideg gyümölcsprést is erre a célra. Itt is a magok okoznak fennakadást, amit csak időszakonkénti darabjaira szedés, és némi tisztítás segítségével lehet megszüntetni. Szóval, ez nem aza munka, ami nagyon minimális befektetéssel hozza a fantasztikus eredményt, de szerintem érdemes meghozni az áldozatot, mert a nagyapó kertjében termett paradicsomok utolérhetetlen igazi nyárízét a boltban kapható egyik termék sem adja vissza. Az, csak kemény munkával őrizhető meg egész évre.

Mivel a paradicsomot hozzáadott anyag nélkül, természetes valójában teszem el, ezért nincs igazi recept.

A paradicsomot valamilyen módszerrel passzírozom.
Az így kapott paradicsomlét (fajtától függ, milyen sűrű) felforralom, 20 percig hagyom lobogva főni.
Sterilizált üvegekbe töltöm. Dunsztolom.

Túrótorta

Anya megkért, hogy készítsek a baráti vacsorájukra süteményt. Á a napokban említette, milyen régen ettünk utoljára túrótortát, így, mikor anya feldobta a labdát, rögtön ez jutott eszembe. Ebből a tortából nem biztos, hogy túl sokat fogunk enni de remélem azért visszajelzést fogunk kapni.

A recept elég régen került a birtokomba, és azóta némi testre szabáson is keresztül ment, De még mindig a család kedvencei közé  tartozik. Friss barackkal pedig felülmúlhatatlan.

Hozzávalók (tészta):

• 250 g liszt
• 150 g vaj
• 60 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 cs sütőpor
• 1 ek rum
• csipet só
• őszibarack, sárgabarack (befőtt vagy friss) felszeletelve

Elkészítése:

1. A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok.
2. A tésztával kibélelek egy 26-28 cm átmérőjű csatos tortaformát
3. Az összevágott gyümölcsöt a forma alján eloszlatom
4. A tortaformát hűtőbe teszem

Hozzávalók:

• 500 g túró
• 70 g cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 cs vaníliapuding (1 és 1/2  ek kukoricakeményítő)
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 
  

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 160 °C-ra
2. A hozzávalókat robotgéppel összekeverem, majd a tortaformába öntöm.
3. 40-45 percig sütöm

Hab:

1. A tojások fehérjét 75 g cukorral kemény habbá verem.
2. A sütőben megszilárdult túrós masszán egyenletesen elterítem.
3. A sütő hőmérsékletét 150°C-ra csökkentem, a habbal még 15 percig sütöm.
4. Hidegen tálalom.

Uzsonna

Mostanában Z-nek nagyon gyakran kell az iskolába tízóraira-uzsonnára muffint készítenem, mivel a diákétkeztetés finoman szólva sincs a helyzet magaslatán (bár a tanárok véleménye szerint már valamelyest javult a helyzet), a gyerekek nem nagyon hajlandóak érdemben fogyasztani a suliban kapott kajából. 

A tízóraik végeredményét ugyan nem láttam, de az uzsonna nagy része szinte mindig megmarad. A mi osztályunkban önfeláldozó és a pazarlást csökkenteni vágyó anyukák szokták elfogyasztani, apukának hazavinni a megmaradt szendvicseket. De nem erről akartam most írni. Azt hiszem ez egy következő, kicsit kritikusabb hangvételű bejegyzés témája lesz.

Szóval a muffin. Nálunk pillanatnyilag a vaníliás, banános csokidarabos a kedvenc.
Nem utolsó sorban ebben a formában hajlandóak a tk lisztet is kérdés nélkül megenni. Nincs kérdés a tészta színére. Végre.

Hozzávalók:

• 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 50 g teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
• 50 g zabpehely
• 150 g szobahőmérsékletű vaj
• 2 tojás
• 75 g barnacukor, vagy méz
• 1 db banán
• 1 cs sütőpor
• 1/2 rúd vanília
• 1 ek natúr joghurt, vagy tejföl
• 50 g darabolt étcsokoládé
• 50 g darabolt tejcsokoládé

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 180 °C-ra, a sütőformát kibélelem papírformákkal
2. A hozzávalókat a robotgép táljába mérem, és összekeverem
3. Kiadagolom a masszát
4. 15-20 perc alatt készre sütöm.

Panírozás

Szombaton ebédre rántott gombát terveztem. Azt gondoltam, hogy már pénteken este bepanírozom, mert a panírozás finoman szólva sem tartozik a kedvenc konyhai elfoglaltságaim közé. Általában hagyom a gyerekeket kibontakozni, de azért gyakorló anyukák a megmondhatói, hogy azon kívül; hogy a gyermek remekül szórakozott, elmondhatjuk, hasznos időt töltöttünk együtt; csak az extra mennyiségű takarítás marad, vagy még esetleg a munka befejezése is, mert a csemete idő közben megunta a dolgot, és elrobogott mesét nézni, játszani. Ha szerencsénk van eszébe jutott, hogy vastagon csirizes kézzel nem szabad elhagyni a konyhát.

Szóval H elkapta az influenzát, ezért a gyermekmunka kimaradt. Na jó, nem csak ezért, de ez most olyan nagyon szuperanyás kifogásnak tűnt. Közben a baráti vacsora helyszíne is a mi étkezőnk lett, én viszont már megmostam a gombát. A gombapanírozást el kellett halasztani. Mikor végül belekezdtem volna, az ifjúság egyszerre fáradt el teljesen, és persze ilyenkor van anyanap is. azaz én altatok minden kiskorút.

Gondoltam egy merészet. Elővettem egy nagy méretű, de strapabíró zacskót, beleszórtam két kanál lisztet, és utána küldtem a gombákat. A zacsit bezártam, és a mixerek klasszikus mozdulataival jól összeráztam őket. Kezdtem bizakodni, hogy a régen valahol látott trükk, talán nem szemfényvesztés, és gyorsan készen leszünk. Egy tálba feltörtem két tojást, alaposan megsóztam, és felvertem, majd beleöntöttem egy tiszta zacskóba. A gombákat utána rakosgattam. megint rázogattam kicsit. Itt előbújt a zöld énem és a lisztes zacskóból a maradékot kiöntve újrahasznosítottam a morzsához. A más leírt módon juttattam a gombákra a zsemlemorzsát is. Az egész művelet nem tartott öt percnél tovább, és egy nagy tálnyi gomba készen állt a szombati bevetésre. 

Csirkemellel még nem tettem próbát, de alkalom adtán annak az eredményét is közzé teszem.

Mostanra szinte az összeset fel is faltuk.

Kandírozott narancshéj

Nemrég érkeztek meg a gyönyörű és finom kezeletlen héjú narancsok, amiket egyszer minden évben megengedek magamnak. Nem olcsó mulatság, hiszen postaköltséggel együtt, már 8-900 Forintba is belekerül kilogrammonként. Ezeket a narancsokat azonban szőröstül bőröstül szoktam felhasználni. A gyümölcshúst megesszük, vagy narancslét préselünk belőle, a héja pedig az igazi csemege, hiszen aggodalom nélkül felhasználható süteménybe, forralt borba, vagy ami a családi kedvenc: kandírozásra. 

Ez az eljárás sem igazán ördöglakat, hiszen a mosott narancshéjat felszeletelem, cukorszirupban puhára főzöm, kiszárítom, és ha igazán kedveskedni akarok a családomnak és magamnak, akkor étcsokoládéba mártom. A legidőigényesebb ezek közül a csokiba mártás, hiszen akkor egyenként kell a héjdarabokat mártani, csöpögtetni, és elhelyezni a sütőpapíron.

Hozzávalók:

• Lehetőleg kezeletlen narancshéj
• cukorszirup (1 l vízben felforralva 1 kg cukor)
• étcsokoládé

Elkészítése:

1. A narancshéjat felszeletelem cikkekre
2. A cukorszirupban puhára főzöm (kb. 1 óra)
3. Amikor kihűlt egyenként sütőpapírra teszem száradni. A száraz állapot ízlés kérdése. Én akkor szeretem, mikor a cukor már alig ragad a tetején.
4. A száraz narancshéj darabokat egyenként olvasztott csokoládéba mártom, és ismét sütőpapírra sorakoztatom, míg a csokoládé újra meg nem dermed.

H készítette rakott krumpli

Úgy alakult a múlt hét, hogy kedden reggel H-nak elkezdett folyni az orra. Szerdán már otthon maradtunk, mert nem volt túl jó kedve a reggeli felkeléskor. Itt jegyzem meg, hogy tíz órára már semmi bágyadtság nem látszott rajta, ugyanolyan virgonc volt, mint bármelyik másik napon. Mondjuk az orra folytt rendesen, és ki is pirosodott pillanatok alatt. 

Tele lett az otthonunk használt papírzsebkendők tömkelegével. Mondjuk ez nálunk minden nátha alkalmával így történik. Nem tudom miért, de amikor én, mint szülő azt mondom, hogy az a szabály, hogy a használt zsebkendőt a szemétbe kell dobni, akkor ez abban a szent pillanatban végleges törlésre kerül a gyermek memóriájából amikor elhangzott. Ellenden, amikor a doktorbácsi azt mondja, hogy egy hétig nem mehet tornaórára, azt az utolsó pillanatig szigorúan be kell tartani. Nem tudok eligazodni a dolgok fontossági sorrendjén.

A lényeg, hogy itthon töltöttünk kettecskén három napot. Minden nap főzni kellett ebédre. Felajánlottam, hogy spagettit készítek. H első felindulásból igent mondott. Kivettem a fagyasztóból a húst, előkészítettem a hozzávalókat, amikor hozzám somfordált, és megkérdeztet: Anya, lehet rakott krumpli? Még időben voltunk, ezért aztán a husi ment vissza a fagyóba, a krumpli pedig beugrott a mosogatóba. Én csak előfőztem, és krumplit pucoltam, felszeletelhettem a szalámit, és kikeverhettem a tejfölt. Minden mást a mindjárt hat éves főszakács készített el, kiapadhatatlan lelkesedéssel. Kicsit kóstolgatott, kicsit mártogatott, szétválogatta a főtt tojás sárgáját a fehérjétől, majd gondosan eloszlatva rátette a krumpli tetejére, végül közölte, hogy elkészült a mű, mehet a sütőbe. Nagyon finom lett. Á is megnyalta utána mind a tíz ujját. Hiszen ha már mi itthon töltöttük a napot, és még főztünk is, akkor velünk költötte el mindhárom napon az ebédet. 

Karácsonyi sütik folytatás

Miután kezdetét vette a rendezvény mindenki bemutatta néhány szóval az általa készített finomságokat. Az én második sütimet (ami a versenyben a második helyezett lett) a karácsonyi tojáslikőr és a forralt bor ihlette. Alapnak a már több helyen is kipróbált és bevált profiterol szolgált. Remekül lehet hozzá énes vagy akár karakteresen sós tölteléket is alkalmazni. Most az édes került sorra. Könnyű fehérboros vaníliás krémet készítettem, amiben most nem volt nagyon karakteres a fehérbor ízvilága, inkább szépen, harmonikusan belesimult a vaníliás ízvilágba. (Jajj, de szépen sikerült önbizalommal teli mondatocska lett!)

Végigkóstoltuk a sütiket. Z és H már nagyon profin csinálták. Hiába, sokadszor vesznek részt ilyen eseményen, és mindig remekül szórakoznak. Minden finomságból kértek a tányérjukra egy-egy falatnyit, és alaposan megízlelték. Végül ők is részt vehettek a szavazáson. Z már egyedül írta fel a számára legfinomabb sütemények sorszámát, H-nak még Á segített. 

Az eredményhirdetés után lementünk a pincébe megkóstolni még néhány bort, Tibor szokása szerint kihívás elé állította a borkedvelő társaságot: Ki kellett találni, hogy a címke nélküli üvegből töltött bor, vajon milyen fajta lehet. Sajnos most sem sikerült bebizonyítanunk, hogy valódi borszakértők vagyunk. Viszont remekül szórakoztunk azon, hogy próbálkoztunk, találgattunk, mégsem sikerült a megfelelő fajta nevét eltalálni. 

Most is remek délutánt töltöttünk a Fekete Borpincében, finom borokat és hozzájuk készült remek süteményeket kóstolva.

Hozzávalók (fehérboros krém):

• 3 tojás sárgája
• 150 ml fehérbor
• 150 ml víz
• 2-3 ek cukor
• 1 ek liszt
• 2 ek mascarpone
• 1 rúd vanília

Elkészítése:

1. A tojássárgáját kikeverem a cukorral és a liszttel
2. Hozzáadom a vizet és a bort, belekaparom a vanília magjait, majd a rudat és a keverékbe dobom.
3. Forrásig melegítem a keveréket.
4. Hagyom kihűlni, majd robotgéppel habosra keverem és hozzáadom a mascarponét.
5. 3-4 órára hűtőbe teszem.
6. Habzsákból adagolom a félbevágott profiterolok közepébe.