2015. április 27., hétfő

Ínyenc borvacsora (élménybeszámoló)

Hol is kezdjem? Valamikor az elmúlt télen, ha jól emlékszem, A Fekete Borpince ceremóniamestere felkért, hogy állítsak össze és készítsek is el egy ínyenc menüt a pince borainak felhasználásával. Nem sokat haboztam, igent mondtam. Első egyeztetés szerint március végén szándékoztunk megtartani a vacsorát, majd módosítottunk április 18-ra. Én kigondoltam egy menüt, nagy vonalakban, és megkértem Tibort, mondjon róla valamit. Ő komolyan vette, amit küldtem, így kisebb változtatásokkal, de maradt az első feldobott variáció. (Itt kell megjegyeznem, hogy én eredetileg creme brulee-t terveztem, de nem sikerült. Tibor azonnal a második variációként ajánlott csokoládé felfújtat választotta. Majd legközelebb...)


Szóval készülgettem. Apa egy hete megkérdezte, mennyire vagyok gyakorlott a tervezett ételek elkészítésében. Egy pillanatra megálltam, és végiggondoltam, hogy melyik fogásokat szoktam készíteni, és nem mondhatom, hogy megnyugodtam. Bár a kitalált menü szinte valamennyi fogása elkészült már jó néhány alkalommal a konyhámban, úgy éreztem, most kiemelkedően jól kell teljesítenem. 

Azt hiszem már elég hosszúra sikerült a felvezetés. Szóval...
Pénteken előkészültem mindennel, ami korábban is kivitelezhető, szombaton reggel bedagasztottam a grissinit. Vagyis azt hittem, hogy bedagasztottam, de csak fél egykor vettem észre, hogy a tészta meglehetősen passzívan viselkedik. Átgondoltam, mit, hogyan csináltam, és végül arra jutottam, hogy az élesztőt csak elővettem, de nem használtam fel. Újra dagasztás. Így már jó lett.

Négy óra körül mindent összecsomagoltunk, és elszállítottunk a Fekete pincebe. Itt nekiláttunk a tálalásnak. Épp csak elkészültünk a terítéssel és a vendégváró kirakásával, elkezdtek szállingózni a vendégek.










Megkezdődött a számomra igencsak mozgalmas este. A vacsora előtti rozmaringos és kamillás grissinihez 2013-as Fehér Kadarkát kortyoltak az érkezők.








Amikor mindenki megérkezett, a már igencsak gyakorlott Tibor után nekem is kellett pár szót szólnom a vacsoráról. Erről csak annyit: az igaz, hogy a megfelelő partnerrel, vagy hallgatósággal több órán át is tudok beszélni, de ha ki kell állnom, és mindenki rám figyel, hát... Szóval ebben még van hova fejlődnöm. Többek között azt is elfelejtettem mondani, hogy a pirítós kenyerének kivételével minden a saját kezem munkája. Itt legalább közhírré tettem.
De vissza a hideg előételekhez. Rákhabbal töltött fánkocskák Rosé cuvée 2014 mellé. Azt kell mondjam, kivételesen jól sikerült az összhangot eltalálnom.









A következő meglepetés előétel házilag medvehagymával pácolt lazac szeletek magos pirítóson. hozzá 2012-es Schillert kóstolhattak a megjelentek.








Ez után következett a cipóban tálalt pikánsan fűszerezett hagymaleves 2013-as szüretelésű olaszrizlinggel. Erről a fogásról Á, aki a fotózással volt megbízva, teljesen megfeledkezett. Maximális odaadással falatozott ugyanis. 
A főétel roséra sült kacsamell snidlinges burgonyával és vörösboros erdei gyümölcsös öntettel. Az öntetben és a poharakban egyaránt Cabernet franc válogatás 2011 játszotta a főszerepet.






Itt kaptam egy kis szünetet, mert a program részeként pincelátogatás, és további különleges tételek kóstolása következett. A vendégek igazán jókedvűen ültek újra asztalhoz, hogy elfogyaszthassák a 2011-es Cabernet sauvignonos csokoládé felfújtat. A hangulat emelkedettségét mutatja, hogy erről már nem sikerült éles és szép felvétel készíteni. 




 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése