Számomra az őszibarack egyértelműen a nagypapámhoz kapcsolódik. Ebben az évben tölti be a kilencvenedik évét, de a baracktermés mindig az Ő keze munkáját, odafigyelését, kitartását dicséri. Számomra mai napig rejtély a fák tavaszi metszése, melynek Nagyapó a mestere, bár állítása szerint soha nem tanulta. A gyümölcsök hatalmasak, lédúsak, az ízük pedig mindig a gyermekkoromat juttatja eszembe. Ma már az én gyermekeim, és D kislánya is jóízűen eszik a hatalmas, finom barackokat.
Szóval ebből a csodálatos barackól elég sok került egyszerre haza, és mint köztudott nem tartható el túl sokáig. Így délután anyával átcsoportosítottuk a készleteke. A legjobb állapotban lévő gyümölcsök maradtak friss fogyasztásra, a többi bele a lekvárba.
Hozzávalók:
- 5-6 kg őszibarack
- 5-6 db vaníliarúd
- 500 g cukor
- 1 citrom leve
- gyümölcspektin
Elkészítése:
- A gyümölcsöt megpucolom, kimagozom, majd felteszem főni
- Ráfacsarom a citromlét, hozzáadom a hosszában felvágott vanília rudakat
- Amikor felforrt, és a gyümölcs kezd összeesni hozzáadom a cukrot a belekevert gyümölcspektinnel
- Újra felforralom
- Üvegekbe töltöm. Száraz dunszttal tartósítom
Millió puszi Nagyapó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése