Mostanában kicsit kevésbé vagyok rendszeres, vagy inkább gyakori a blogon. Persze vannak kifogásaim /mentségeim, szuper magyarázatom/, de az igazság inkább egy kicsit a Pató Pál úr effektus, ahogyan én hívom. Bizonyos dolgokat időnként kicsit halogatok. Ez a finomság, azonban olyan, ami még egy halogatós napon is teljesen beleférhet. Á szereti sör/bor korcsolyának, vagy reggelire is, én vendégváró falatoknak, vagy gyerekzsúrra sós finomságnak.
Az eredeti receptet az egyik kedvenc nagynénémtől kaptam, aki nagyon szeret sütni /és nem mellesleg tud is/. A nyáron a szüleimnél töltöttek néhány napot, és nagyon meleg szívvel ajánlotta, mondván ő is nagyon gyakran készíti. Ha valaki váratlanul betoppan hozzájuk, csak előkapja a hozzávalókat, és fél óra múlva, mire a fiúk megitták az első áldomást, már ehetik is a puffancskákat. Le is jegyeztük a receptet, és arra gondoltam, hamarosan el is fogom készíteni. Sőt megígértem, hogy a blogra is fel fogom tenni. Bombabiztos helyre tettem az elkészítési útmutatót, amit szokás szerint el is felejtettem. Egy hét múlva el akartam készíteni a muffint, de nem találtam meg a receptet. Ez a bombabiztos helyek sajátossága. Rögtön törlődnek a fejemből. Megpróbáltam felidézni a hozzávalók listáját, de nem voltam teljesen biztos a mennyiségekben, mivel még soha nem készítettem el saját kezűleg. Jegelnem kellett a megvalósítást. Csak abban bíztam, hogy a recept elő fog kerülni, mikor már nem is jut eszembe, nem is keresem sehol, mert a dolgok erre felénk, mindig így történnek. Most is bevált ez a taktika. Azóta már sokszor elkészítettem, nekünk is bevált. És most végre itt is helyet kap.
Az eredeti receptet az egyik kedvenc nagynénémtől kaptam, aki nagyon szeret sütni /és nem mellesleg tud is/. A nyáron a szüleimnél töltöttek néhány napot, és nagyon meleg szívvel ajánlotta, mondván ő is nagyon gyakran készíti. Ha valaki váratlanul betoppan hozzájuk, csak előkapja a hozzávalókat, és fél óra múlva, mire a fiúk megitták az első áldomást, már ehetik is a puffancskákat. Le is jegyeztük a receptet, és arra gondoltam, hamarosan el is fogom készíteni. Sőt megígértem, hogy a blogra is fel fogom tenni. Bombabiztos helyre tettem az elkészítési útmutatót, amit szokás szerint el is felejtettem. Egy hét múlva el akartam készíteni a muffint, de nem találtam meg a receptet. Ez a bombabiztos helyek sajátossága. Rögtön törlődnek a fejemből. Megpróbáltam felidézni a hozzávalók listáját, de nem voltam teljesen biztos a mennyiségekben, mivel még soha nem készítettem el saját kezűleg. Jegelnem kellett a megvalósítást. Csak abban bíztam, hogy a recept elő fog kerülni, mikor már nem is jut eszembe, nem is keresem sehol, mert a dolgok erre felénk, mindig így történnek. Most is bevált ez a taktika. Azóta már sokszor elkészítettem, nekünk is bevált. És most végre itt is helyet kap.
Hozzávalók (12 db-os normál, vagy 24 db-os mini tepsihez):
- 4 ek kukoricaliszt
- 4 ek finomliszt
- 100 ml tejföl
- 100 ml joghurt
- 100 ml olaj
- 2 db tojás
- 150 g reszelt vagy apróra darabolt sajt ízlés szerint /nálunk füstölt trappista/
- 1 1/2 tk só
- 1/2 cs sütőpor
- szezámmag
Elkészítése:
- A sütőt előmelegítem 180°C-ra.
- A muffintepsit kibélelem a kis kapszlikkal.
- A hozzávalókat kimérem és egy tálban összekeverem
- Kiadagolom a tepsibe.
- Megszórom a tetejét szezámmaggal
- 15-20 percig sütöm.
Szmiljka, Joca köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése