A gyümölcsöstálon, már egy hete szinte érintetlenül ott csücsült a gyönyörű fürt szőlő. Senki sem akarta megenni. Megkóstoltam. Teljesen átlagos szőlő volt. Nem volt kiemelkedően finom, vagy édes, mag is volt benne, ezért aztán nem is nagyon fogyott. A kiskorúak kifejezetten a mag és héj nélküli szőlőt részesítik előnyben, ami ugyebár eléggé nehezen kivitelezhető; Á pedig akkor eszik gyümölcsöt, ha valaki (vajon ki?) egy tálban falatnyi darabokban fogyasztásra kész állapotban az orra elé teszi. Szóval a szőlővel kellett kezdeni valamit, mielőtt a komposztban végzi, amit nem nagyon szeretek elkövetni. Bevallom éppen sütni sem nagyon volt kedvem, ami az én esetemben kifejezett ritkaságnak számít. Legtöbbször azért kell erőt vennem magamon, hogy NE süssek. Most azonban eléggé fáradt voltam a csapatépítő tréningtől, így a motiváltsági szintem az abszolút lusta sütemény felé vitt. Morzsasüti lesz. Ehhez már csak le kellett szemezni, és ki kellett magozni a szőlőt, de itt - mivel az elhatározás már megszületett - már nem volt megállás. Körülnéztem még a konyhában és a kamrában elfekvő, maradék gyümölcs, müzli és keksz felhozatal végett, majd megszületett a nagy mű. Az irodában T és T épp most végzett az utolsó morzsákkal.
Hozzávalók:
- Nekem ezek voltak otthon
- 500 g szőlő
- 250 g alma
- 250 g barack
- 50 g aszalt szilva
- 50 g aszalt cseresznye
- 150 g hideg vaj felkockázva
- 250 g liszt
- 100 g aprított mandula
- 50 g aprított brazil dió (H és Z most látták a Rio2-t és ki kellett próbálni a brazil diót)
- 1 tk sütőpor
- 120 g cukor
Elkészítése:
- Előmelegítem a sütőt 180°C-ra
- A gyümölcsöket egy hőálló tálba aprítom vegyesen
- A vajat a liszttel összemorzsolom, vagy robotgéppel csináltatom ugyanezt
- Belekeverem a többi hozzávalót úgy, hogy a "tészta" morzsás állagú maradjon
- A morzsát a gyümölcsökre halmozom
- 20-25 percig sütöm.
- Ha nagyon puccos akarok lenni, akkor tejszínhabbal, vagy vaníliasodóval tálalom. Ha nem. akkor így is tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése