Krumplis gombóca

A korábban leírt Wellington akármennyire is szeretném, a gyermekeim számára nem elfogadható étel. Leginkább a "meg sem szeretném kóstolni" kategóriába tudják besorolni. Ezért nekik külön kellett azon a szombaton is ebédet készítenem. Szerencsére a tészta mindig jó ajánlat a számukra.

Ezt az ételt, legjobb tudomásom szerint, itt a Sárközben szokás készíteni. Én is Erzsók mamától és a saját nagyanyámtól tanultam Decsen.

Én már ritkán készítem annyira autentikusan, mint ők (azt hiszem soha nem jutott volna/jutna eszükbe kész tésztát használni).

Hozzávalók:

• 1 csomag (500 g) gnocchi
• 1 fej vöröshagyma / 1 csokor póréhagyma, a kényelmesebb
• 300 g tejföl
• 1 ek őröltpaprika
• 1 ek kacsazsír (természetesen bármilyen zsiradékkal helyettesíthető)
• só

Elkészítése:

1. A tésztát megfőzöm. Én ennél az ételnél kifejezetten szeretem, ha kicsit túl vab főzve, és kellemesen ragacsos.
2. A hagymát apróra vágom, és a kacsazsíron lassan puhára párolom.
3. Hozzáadom a tejfölt és a  paprikát. Összeforralom. 
4. A tejfölös mártásba belerakom a tésztagombóckákat (eredetileg krumplival készített gombóc, vagy nudlitészta, ezt váltom ki a gnocchival)
5. Ízlés szerint sózom.

Nem szokott maradni.

Wellington bélszín

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a receptet már gyakorlatilag mindenki leírta és közzé tette, de sajnos akármilyen sablonos is, én sem tudom kihagyni. Talán tíz éve, hogy először készítettem. Akkor még Á-val kettecskén laktunk egy lakásban, amit a korábban ott lakó szeretteink sehol máshol helyet nem kapó dolgai már félig megtöltöttek. Mi azonban nagyon örültünk ennek az otthonnak, ami az első igazi otthonunk volt. A felhalmozott kincsek miatt csak évekkel később kezdtem el zsörtölődni, és kicsit irigyelni azokat a barátainkat, akik nulláról építhették fel a háztartásukat. Az akkori kincsek nagy része velünk költözött később.

Szóval a marha. A kolléganőm ajánlotta a receptet. Először azt hiszem nem is bélszínből (nem nagyon fért bele a költségvetésbe), hanem sertés szűzből készítettem. A nem sütjük át teljesen szintén nem lett volna opció marha esetében sem. Sok minden megváltozott azóta. Most már direkt rózsaszínben szeretem.

Az étel apropója: nemrég hozzájutottam egy fél bélszínhez, mai életében egy charolais marhához tartozott. ( ez a fajta francia származású húsmarha, szerintem nagyon finom a húsa) A karácsonyi lakomázásra gondolva szereztem be, de amikor tisztítottam a húst, valahogyan pont egy szép kis (350-400 g) zsemle formájú darab leesett a többiről, és szinte könyörgött, hogy azonnal használjam is fel, egy finom szombati ebéd képében.

Az én változatom:

Hozzávalók 2 főre:

• 350-400 g sütni való marhahús (sertés szűz)
• 250 g gomba (most csiperke volt)
• 200 g szeletelt bacon
• 1 cs konyhakész leveles tészta
• mustár
• 1 db tojás
• só, bors, olaj

Elkészítése:

1. A gombát apróra szeletelem, és kevés olajon lepirítom, majd pürésítem, sózom, és a serpenyőben a nedvességtartalmát minimálisra csökkentem.
2. A húst pár csepp olajon minden oldalán lepirítom, sózom, borsozom, majd még melegen teljes felületén megkenem mustárral. Pihentetem.
3. A leveles tésztát kiterítem, a bacont a közepére rakom, kicsi átfedésben.
4. A baconon elterítem a gombapépet.
5. A húst a tészta-bacon-gomba közepére helyezem.
6. A tészta kilógó széleit megkenem tojással, hogy jól összetapadjon.
7. A húst becsomagolom a tésztába (apránként hajtogatom rá a tésztát, hogy minél jobban fel tudja venni a hús alakját).
8. A kész "batyut" 170-180 fokon addig sütöm, míg a tészta piros és ropogós lesz.
9. Mielőtt felvágnám 8-10 percet pihentetem.
10. Csak salátát szoktam adni mellé.

Az elkészült "batyut" 2-3 napig a hűtőben tartva később is el lehet készíteni. Ilyenkor a sütési idő és hőfok tekintetében ajánlatos figyelembe venni, hogy a hús teljesen hideg. Tehát alacsonyabb hőfokon kell kezdeni a sütést, és hosszabb ideig is tart.