Passata, itt a paradicsomszezon!

Teljes erejéből tombol a nyár. Tehát elérkezett végre az igazi, napon érlelt, édes ízletes paradicsomok ideje is. Minden évben teszek el paradicsomot, most már jónéhány éve. Először a nagymamámmal készítettem, pontosabban segítettem neki a tartósításban, de azok a hagyományos édes, cukorral készített, szalicillel tartósított paradicsomlevek voltak, amit be kell vallanom nagyon szerettem. Még magában italként is nagyon szívesen fogyasztottam, sőt, ma is szívesen iszom, bár mostanra sikerült nagyanyámat meggyőzni, hogy sokkal kevesebb cukrot, és még annál is kevesebb tartósítószert alkalmazzon.

A következő lépcsőfok, vagy inkább változat, a sós, fűszerezett (fokhagyma, vöröshagyma, bazsalikom) lett. Ilyet évek óta készítek, és remek alapanyaga lett a bolonyai mártásnak, vagy akár még a csilisbabnak is.

A legújabb változat pedig a klasszikus olasz passata, vagyis a natur paradicsomlé, bármilyen hozzáadott anyag nélkül, kizárólag hőkezeléssel tartósítva.

Azért el kell árulnom, hogy a paradicsom passzírozása embert, és persze kitartást, elszántságot próbáló feladat. A paradicsom magjai az általam kipróbál valamennyi passzírozási technikát igyekeznek a lehető legmacerásabbá tenni.

A hagyományos paradicsompasszírozónak két változatát ismerem: az egyik, a húsdarálóra emlékeztető megjelenésű eszköz, ezt időnként szét kell szedni, mert a magok beszorulnak, és lehetetlenné teszik a további forgatást. A fazék fölé rakható, felül kurblis változattal mindegy, mit passzírozunk, időnként ki kell tisztítani, a benne felhalmozódott nemkívánatos anyagot, ki kell dobni.

Én kipróbáltam a hideg gyümölcsprést is erre a célra. Itt is a magok okoznak fennakadást, amit csak időszakonkénti darabjaira szedés, és némi tisztítás segítségével lehet megszüntetni. Szóval, ez nem aza munka, ami nagyon minimális befektetéssel hozza a fantasztikus eredményt, de szerintem érdemes meghozni az áldozatot, mert a nagyapó kertjében termett paradicsomok utolérhetetlen igazi nyárízét a boltban kapható egyik termék sem adja vissza. Az, csak kemény munkával őrizhető meg egész évre.

Mivel a paradicsomot hozzáadott anyag nélkül, természetes valójában teszem el, ezért nincs igazi recept.

A paradicsomot valamilyen módszerrel passzírozom.
Az így kapott paradicsomlét (fajtától függ, milyen sűrű) felforralom, 20 percig hagyom lobogva főni.
Sterilizált üvegekbe töltöm. Dunsztolom.

Túrótorta

Anya megkért, hogy készítsek a baráti vacsorájukra süteményt. Á a napokban említette, milyen régen ettünk utoljára túrótortát, így, mikor anya feldobta a labdát, rögtön ez jutott eszembe. Ebből a tortából nem biztos, hogy túl sokat fogunk enni de remélem azért visszajelzést fogunk kapni.

A recept elég régen került a birtokomba, és azóta némi testre szabáson is keresztül ment, De még mindig a család kedvencei közé  tartozik. Friss barackkal pedig felülmúlhatatlan.

Hozzávalók (tészta):

• 250 g liszt
• 150 g vaj
• 60 g cukor
• 1 egész tojás
• 1 cs sütőpor
• 1 ek rum
• csipet só
• őszibarack, sárgabarack (befőtt vagy friss) felszeletelve

Elkészítése:

1. A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok.
2. A tésztával kibélelek egy 26-28 cm átmérőjű csatos tortaformát
3. Az összevágott gyümölcsöt a forma alján eloszlatom
4. A tortaformát hűtőbe teszem

Hozzávalók:

• 500 g túró
• 70 g cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 cs vaníliapuding (1 és 1/2  ek kukoricakeményítő)
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 
  

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítem 160 °C-ra
2. A hozzávalókat robotgéppel összekeverem, majd a tortaformába öntöm.
3. 40-45 percig sütöm

Hab:

1. A tojások fehérjét 75 g cukorral kemény habbá verem.
2. A sütőben megszilárdult túrós masszán egyenletesen elterítem.
3. A sütő hőmérsékletét 150°C-ra csökkentem, a habbal még 15 percig sütöm.
4. Hidegen tálalom.