Szombaton ebédre rántott gombát terveztem. Azt gondoltam, hogy már pénteken este bepanírozom, mert a panírozás finoman szólva sem tartozik a kedvenc konyhai elfoglaltságaim közé. Általában hagyom a gyerekeket kibontakozni, de azért gyakorló anyukák a megmondhatói, hogy azon kívül; hogy a gyermek remekül szórakozott, elmondhatjuk, hasznos időt töltöttünk együtt; csak az extra mennyiségű takarítás marad, vagy még esetleg a munka befejezése is, mert a csemete idő közben megunta a dolgot, és elrobogott mesét nézni, játszani. Ha szerencsénk van eszébe jutott, hogy vastagon csirizes kézzel nem szabad elhagyni a konyhát.
Szóval H elkapta az influenzát, ezért a gyermekmunka kimaradt. Na jó, nem csak ezért, de ez most olyan nagyon szuperanyás kifogásnak tűnt. Közben a baráti vacsora helyszíne is a mi étkezőnk lett, én viszont már megmostam a gombát. A gombapanírozást el kellett halasztani. Mikor végül belekezdtem volna, az ifjúság egyszerre fáradt el teljesen, és persze ilyenkor van anyanap is. azaz én altatok minden kiskorút.
Gondoltam egy merészet. Elővettem egy nagy méretű, de strapabíró zacskót, beleszórtam két kanál lisztet, és utána küldtem a gombákat. A zacsit bezártam, és a mixerek klasszikus mozdulataival jól összeráztam őket. Kezdtem bizakodni, hogy a régen valahol látott trükk, talán nem szemfényvesztés, és gyorsan készen leszünk. Egy tálba feltörtem két tojást, alaposan megsóztam, és felvertem, majd beleöntöttem egy tiszta zacskóba. A gombákat utána rakosgattam. megint rázogattam kicsit. Itt előbújt a zöld énem és a lisztes zacskóból a maradékot kiöntve újrahasznosítottam a morzsához. A más leírt módon juttattam a gombákra a zsemlemorzsát is. Az egész művelet nem tartott öt percnél tovább, és egy nagy tálnyi gomba készen állt a szombati bevetésre.
Csirkemellel még nem tettem próbát, de alkalom adtán annak az eredményét is közzé teszem.
Mostanra szinte az összeset fel is faltuk.
