Nemrégiben felhívott a nagymamám, hogy a nem éppen verőfényes nyári idő ellenére is érik a paradicsom, amit kifejezetten nekem ültetett. Ez a ma már mindenki számára ismert szilva paradicsom. Szép mennyiség került a háztartásba. Először azt gondoltam, hogy paradicsomlét készítek belőle, de nem igazán volt kedvem a passzírozáshoz, és a főzögetéshez. Pedig az egész télen át gyűjtögetett paradicsomos üvegeket ki is mosogattattam az elektromos háztartási alkalmazottal. De még így sem tudtam rávenni magam a főzésre. Ellenben nem volt valami nagy meleg, így a sütőt bekapcsolhattam. Így a nagymamám nevelgette gyönyörű, napon érett, ízletes bogyók nem vesztek kárba. Mehettek a sütőbe.
Néhány nappal később Á és G nálunk kóstolgatták a Sárosdi pince Réka roseját, és mivel G-nek már felajánlottam egy üvegnyi aszalványt, a többit derekasan kóstolgatták. A falatkák az egyszerűségükben voltak - a fiúk állítása szerint - páratlanok. Diós rozsos kenyér, tejföl, és a szárított paradicsom. Ha jól emlékszem Z kedvenc caprese vacsorájának pár falatnyi maradékával egészítették még ki a lakomát.
Hozzávalók (nagy tepsihez):
- 45-50 db szilvaparadicsom
- só
- olivaolaj
Elkészítése:
- A paradicsomokat megmosom, szárítom, majd félbe vágom.
- A tepsit sütőpapírral kibélelem, és a paradicsomokat vágott felükkel felfelé szorosan egymás mellé a tepsibe teszem. Megszórom sóval.
- 75°C-on 4-5 órán át szárítom, amíg a paradicsomok a nedvességtartalmuk nagy részét el nem veszítették.
- Amikor kihűlt szorosan egy befőttes üvegbe rakom, majd felöntöm olivaolajjal. Aki szereti, tegyen mellé fokhagymát, bazsalikomot, oregánót. Elrontani biztosan nem fogja
